Tisztelt kijelölt miniszterelnök úr, kedves Florin.

Nem kell hősnek lenni. Lajos cimborámmal úgy döntöttünk, csúcsra járatjuk a politikai cinizmust, és új definíciót adunk a politikai válság fogalmának, amely a jelenlegi egészségügyi vészhelyzettel és a nyomában csaholó gazdasági válsággal karöltve minden bizonnyal padlóra küldi az országot. De nem ez a fontos most, Florin. Ez a rendszer már amúgy is el van cseszve. Szóval, nincs miért Sorin Grindeanut, Mihai Tudosét, Viorica Dăncilát játszani. Ne akarj te lenni az a bábú, akit Lajos egy szerelővassal küld megjavítani azt, amit a szocik szétbarmoltak. Ő sem tudja megtenni, de nagyon akarja.

Két hete rinyál nekem, hogy ha már nem lehetnek előre hozott választások és liberális kormánya kell legyen az országnak, akkor őt illeti a tisztség. Mond azt, hogy mi azért nevesítettünk téged, hogy elhasalj a parlamentben – ezzel egyébként nem hazudsz –, és add vissza a kormányalakítási megbízást. Már akkor mondtam neked, hogy ne éld bele magad ebbe a helyzetbe, nem vagy te kormányfőnek való. Nem lesz többet ilyen lehetőséged, tudom, de még mindig jobban mutat ez az önéletrajzodban, mint az, hogy bukott kormányfő vagy. Lesznek majd olyanok, akik felnéznek rád, és azt mondják: „Ez a fiú, ennek van gerince, tudja, hogy nagy falat, meg sem próbálta megrágni, hogy aztán ki kelljen köpnie”. Kiköpött apád vagy, jut eszembe.

Egyesek azt fogják mondani majd, hogy a politikai pofátlanságnál találóbb szókapcsolat nem létezik arra, mint amit te tettél. De ezt te csak névleg teszed, kedves Florin, ez az én és a Lajos ügye, a mi gerincünk amúgy sem roppan már. Ne legyen szégyenérzeted, ez nem megalázó, semmi személyes nincs ebben. Emlékszel, hogy mondja a Keresztapában Al Pacino? „It's strictly business, not personal”. De tényleg haver, nem rólad szól ez, írj egy Facebook-bejegyzést, amelyben lamentálsz egy picit a helyzeten. Mondd el ebben kerek perec, hogy te egyébként is csak áldozati bárány voltál, a kormányfői tisztség Lajosnak jár, mert a párt jövője a fontos. Nem muszáj odaírd azt, hogy, az ország jelene nem számít. Azt úgyis értik az emberek. Esetleg nyomatékosíthatod úgy, hogy a miniszterelnök és az államfő szavakat nagy kezdőbetűvel írod. Tudod jól, hogy szeretem, ha megadják a császárnak azt, ami az övé.

Țara înainte de toate! – tudom barátom, és azt is, hogy a párt nem haza. De most az egyszer ne légy ilyen szentimentalista. Te gazdasági ember vagy. Nézz szét, minden héten elküldetem nektek a közvéleménykutatások eredményét, a szocik jönnek fel, mint a szar a víz tetejére. Még van egy kis időnk túlélni, a szeptemberre beígért nyugdíjemelés elhalasztását a koronavírus-járványnak hála simán el tudjuk magyarázni a nyuggereknek, a többség szerintem megérti. A többi meg, hagyunk néhány szavazatot a vöröseknek is. Szóval. Meg kell erősödnünk, te jó leszel pénzügyminiszternek, a tőzsdei részvények folyamatosan zuhannak, a vállalkozók egy része pánikol, Călin Ilie, a szállásadók szövetségének az elnöke azt mondja, akár 75 százalékos is lehet a csökkenés a turisztikai ágazatban, szóval lesz tennivaló.

Téged még komolyan vesznek az emberek, Florin. Kevesen vagytok a kormányban ilyenek. Van néhány kedvencem, de legszívesebben a társaság felét kipaterolnám, de kivel töltsem fel? Mondtam Lajosnak, csábítsunk át a Mentsétek meg Romániát Szövetségből néhány állandóan nyüzsgő fiatalembert, gyengítenénk a soraikat, mert én még mindig úgy látom, hogy veszélyt jelentenek ránk, de te ne stresszelj ezen. Megoldjuk. Ahogy minden mást megoldottunk eddig is. Amíg az emberek nem veszik észre, hogy zsákutcába vezetjük az országot, addig nektek nem lesz bajotok. Nekem azután sem. Wir machen alles...