Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén, február 22-én püspökké szentelték és beiktatták érseki hivatalába Kovács Gergelyt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye új érsekét, Jakubinyi György nyugalmazott érsek utódát. A kinevezés napja – 2019. december 24. – kettős üzenetet hordoz magában. Egyrészt 81 évvel korábban ugyanezen a napon nevezték ki püspöknek Márton Áront, aki boldoggá avatási ügyének 2012 februárjától éppen a most felszentelt püspök volt a posztulátora, vagyis az eljárás kinevezett tisztviselője. A nagymúltú előd nyomdokaiba lépni igencsak felelősségteljes feladat. Másrészt ezen a napon ünnepli a katolikus egyház karácsony, Jézus születése ünnepének előestéjét, amit szentesteként ismerünk. A dátumválasztás mintha jelezné, hogy valami új van születőben. Egyfelől tehát ott van a múlt, a hagyomány megerősítő és biztonságot adó ereje, másfelől a jövő, ami a megújulást és az előre tekintést, az idők jeleire való odafigyelést szorgalmazza.

Minden katolikus vezetőnek ez a küldetése: felmutatni a múlt értékeit a jelenben, amit úgy kell most megélni, hogy az szebbé formálja a jövőt. A kereszténység így egyrészt Jézus megváltó művére tekint, abból meríti erejét és küldetését, másrészt várja Jézus második eljövetelének beteljesülését. Ez az eszkatológikus parabola pedig átfogja az egész történelmet. Mindazonáltal a jelenben kell élni és cselekedni, azonban a keresztény tanítás szerint ez a távlat és perspektíva értelemmel tölti meg az életet. Megtiszteltetés, de egyben felelősség is egy közösség püspökének lenni. Bár évszázadokon keresztül az egyházat hierarchikusan szerveződő csoportosulásként, „tökéletes társadalomként” látták, amelyben a klérus tagjaira korlátozódott a döntéshozói hatalom, a II. vatikáni zsinattól (1962–1965) a hangsúly ismét a közösségre került az ősegyházi gyakorlatnak megfelelően.

A kommunió Krisztusban gyökerezik, a keresztény közösségnek pedig ebből kell kiindulnia. Az ősegyházban a helyi egyházak törekedtek az egymással való egységre, így a püspök apostolutódként, az adott egyházközösség konkrét jelképeként az egyház egységének garanciája volt. Nemcsak a nyilvánosság elé állt, hanem a belső életben, a hit útján is élen járt. Az egyházat Krisztus testének kommuniójaként, eucharisztia-kommunióként tekintették az ősegyházban, és ezt az egyházképet erősítette meg az utolsó egyetemes zsinat, a II. vatikáni zsinat is. Ekkor került ismét előtérbe a püspöki kollegialitás, amelyben a püspökök közösségének tagjaként – amelynek Róma püspöke, a pápa is tagja – képviselik részegyházukat, és egyben garantálják az egyetemes egyházhoz való tartozást és kapcsolatot. A zsinat hangsúlyozza a hívő közösség egészének fontosságát, ezért az egyházra mint Krisztus misztikus testére tekint, amelyben minden tagnak sajátos és fontos szerepe van. Megható és erőteljes kifejezése volt ennek, amikor Ferenc pápa megválasztását követően így szólt az ünneplő sokasághoz: „Fivéreim és nővéreim!” A pápa egy közülünk, a mi testvérünk!

A régi, kimondottan a hierarchia felől közelítő egyházképek a mai napig élnek a köztudatban, a nyelvben meghonosodott szófordulatok is ezt erősítik. Elég, ha arra gondolunk, hogy a püspök még ma is „főpásztor”, aki „terelgeti” a „nyájat”, a hívők közösségét, azonban ezen megközelítés kizárólagossá tétele anakronisztikus és a krisztusi szeretetközösséget hatalmi erővé redukálja, ami nem felel meg sem az ősegyházi gyakorlatnak, sem a kortárs egyházképnek. A most megválasztott Kovács Gergely művelt és tanult ember, aki vatikáni szolgálata által közelről megtapasztalhatta az egyház dobogó szívét, lüktető erejét, miközben kapcsolatai egy nemzetközi egyházi hálóba kapcsolják be. Így valóban és hitelesen elláthatja a püspök szerepét, aki képviseli az egyetemes egyház előtt közösségünket, és egyben megvalósítja a közösségünk bekapcsolódását ebbe az egyházba.

Hogy elláthassa emberpróbáló, de szent és nemes küldetését, nekünk is fel kell nőnünk az egyház kommunió-képéhez. Egyenként helyünk és fontos szerepünk van a közösségben, amit komolyan kell vegyünk. Legyünk társai és segítői az új érseknek, hogy valóban megvalósuljon közöttünk a szeretetközösség.

A címlapkép forrása: Magyar Kurír/Merényi Zita