Ezt mondta a gyerek a szerencsétlenül járt kőműves baleseténél helyszínelő rendőrnek. – Megverte az Isten, mert csúnyán beszélt. Azt mondta: „Ne rázd már az állványt, a kurva istenit a kölykének!”

Nos, Tőkés László, aki jó évtizede rázza már az RMDSZ állványát, megsértődött mert a kőműves – Kelemen – csúnyán beszélt. Az is növelhette frusztráltságát, hogy az a fránya RMDSZ sehogy sem akar leesni, lám, legutóbb is bejutott a parlamentbe. Azaz, a volt püspök megfogalmazásában, „a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével éppen csak becsúszott a parlamenti küszöb fölött”.

Mondja ezt annak az alakulatnak a védnöke, amelyik nem csak hogy a közelébe sem került a parlamenti küszöbnek, nem csak hogy a nagy garral beharangozott 6:3-hoz képest is a béka ülepe alatt maradt, de egy árva jelöltje sem jutott egyetlenegy választási körzet első helyére sem. Hát ezt valóban nem akárki engedné meg magának! (Nem mellesleg, mintha Tőkés László elfelejtette volna, hogy maga is “a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével”, méghozzá hathatós segítségével lett európai parlamenti képviselő!)

A helyzet komikumát az értékeli igazán, aki olvasta Toró T. Tibor választás utáni kolozsvári nyilatkozatát: „Bebizonyosodott, hogy a 6:3 életképes alternatíva, hisz az RMDSZ első körben 12 képviselőt és 6 szenátort juttatott be a parlamentbe, ezt kettővel elosztva 6:3-at kapunk.” Pontosan mint a klasszikus viccben: nem veszett el, megvan az, csak másnál! Most már csak az RMDSZ-t kéne rávenni, hogy testvériesen felezze meg a mandátumait az EMNP-vel. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy menni fog.

Nem tudom, más is kiakadt-e azon, hogy az ex-főtiszteletű úr nemes egyszerűséggel lerománozta azt a mintegy háromezer „Kárpát-kanyaron túli” bukaresti magyart is, akik az RMDSZ-re szavaztunk. Én, amióta anyámat a kilencvenes évek elején simán leoláhozták a debreceni piacon, mert azt találta kérdezni, mennyibe adják a paszulyt, érzékeny vagyok az ilyesmire. Nem mintha zokon vettem volna a románozást, én nem gondolom azt, hogy románnak lenni kárhozat vagy vétek, azt sem, hogy akár tizenötezernyi román szavazat is foltot ejtene az RMDSZ becsületén, de azért egy volt püspöktől a debreceni kofáénál emelkedettebb színvonalat várna el az ember. És tartok tőle, hogy ha véletlenül “románként” kerülök Magyarországra, még agyon találnának verni a nemzeti érzéstől (túl)buzgó magyar rendőrök, mint a szerencsétlen Bara Józsefet.

Sok egyéb mellett van még az egykori püspök válaszában egy meredek megfogalmazás: “Mikor érti meg végre az RMDSZ elnöke, hogy az erdélyi magyarok stratégiai céljait – a többszintű autonómiát, az önálló magyar oktatást, a magyarlakta területek kiemelt és összehangolt fejlesztését, a magyar nyelv hivatalossá tételét stb. – románokkal „szövetségben” soha nem fogja elérni?“

De hát akkor kivel? A pirézekkel? A Magyar értelmező kéziszótár szerint az autonómia mint politikai és államigazgatási fogalom „ önkormányzat, önrendelkezés.” A román értelmező szótár még egyértelműbb:  „(Egy állam, egy tartomány, egy nemzetiség vagy egy nemzeti kisebbség stb.) joga hogy önmagát kormányozza egy központi hatalom által irányított állam keretében“. (Az eredeti román szöveg a www.dex.ro honlapon olvasható).

Mikor fogják megérteni végre az önmagukat az autonómia egyedüli hiteles bajnokainak kikiáltók, hogy a bármiféle romániai autonómiához szükséges törvényes kereteket a román parlamentben kell elfogadtatni? Majd az EMNP szerzi meg a szükséges ötven százalékot?

Abban pedig, hogy majd az Orbán Viktor vezette egységes magyar nemzet, amiről Tőkés László az ERDON-nak adott novemberi interjújában beszélt, biztosítja az autonómiát, én nem nagyon bíznék. Ott kétharmad lenne, koki meg saller meg „két pofon” és rendőrőrsi megdádálás, meg olyan autonómia, hogy attól koldulnánk!