Bogdán Tibor: Egy cím és más semmi…

Harminc éve megszokhattuk: a román médiában a magyarokat többnyire még mindig Románia esküdt ellenségeként, Magyarország érdekeinek kiszolgálóiként, Erdély elcsatolására törekvő közösségként mutatják be.

Olyan ez, mint ahogyan az a diktatúra idején Sergiu Nicolaescu „hiteles” történelmi filmjeiben – ahol a figyelmes néző még beton villanyoszlopot is felfedezhetett Mihai Viteazul korában –, a magyarok mindig árulók, gazfickók, bérgyilkosok, galád grófok, de még a románokkal viszonylag békében meglévő magyar zsellér is a legjobb esetben legfeljebb púposnak ábrázolták.

Miután „szolgálati kötelességből” harminc éve naponta végig böngészem a legfontosabb bukaresti és erdélyi román lapokat, azon egyáltalán csodálkozom, hogy azok – főleg választások alkalmával – megszokott magyarellenességet még inkább felfokozva, valósággal egymásra licitálnak a magyarok bemocskolásában.

Nemrégiben azonban csak sikerült csodálkozásra késztetnie egy bukaresti napilapnak – ó, nem azért, mert rendszerint szépen írt a magyarokról, ellenkezőleg: csaknem minden lapszámában összejött neki az, hogy tökélyre vigye „a gonosz magyarokról” szóló híradásait. Ezen pedig már csak azért is elcsodálkoztam, mert korántsem politikai, hanem gazdasági napilapról van szó, amely – önnön meghatározása szerint –, az üzleti élet, a gazdaság és a pénzügyi világ legutóbbi eseményeiről” számol be.

Nos, ez a napilap fittyet hány az újságírás deontológiájára, az újságírás etikai kódexének minden szabályát felrúgva manipulálja olvasóit, egészen leleményes módon. Mivel az akasztófavirág magyarok nem követnek el annyi gazemberséget, hogy azokkal majd mindennap meg lehessen tölteni egy-két írást, ezért a címekkel manipulálnak: jelentéktelen eseményekről szóló cikkeiknek vérlázító címeket adnak. Az arcátlan magyarok románellenes gonosztetteiről beszámoló címeket olvasva a románoknak kinyílik a zsebükben a bicskájuk.

Amely aztán a cikkeket is olvasva talán magától be is csukódna, csakhogy a címek által felborzolt idegű olvasónak ez már nem számít.

Mert hogy a cikkekben legtöbbször szó sincs arról, amiről a vészkeltő címek tájékoztatnak.

Helyhiány miatt, most csak a napilap novemberi „terméséből” tallózom (a lap nevét nem adom meg, nem szeretném növelni a kiadvány olvasótáborát).

Itt van például egy cím: A magyarok Romániát akarják! Megdöbbentő bejelentés a választások előtt: Sokkal jobb ország lenne

Mármint Románia.

A cím láttán fegyverükhöz kapó románok a nyúlfarknyi cikket elolvasva, nyilván letettek szándékukról. Mert csupán Kelemen Hunor államfőjelölt sajtóértekezleten tett tréfás megjegyzéséről van szó – aki nem is titkolta, hogy lazábbra veszi a kampányt –, miszerint, ha őt választanák meg az ország élére, Románia sokkal jobban nézne ki, élhető országgá válna mindenki számára.

Persze, ha jól végig gondoljuk, bizonyára igaza is lehetett…

És egy újabb román bocskanyitogató tudatos félreértelmezés: Kegyetlen csapást mértek a magyarok Romániára. „Gyakorlatilag visszaszereztük Erdélyt” címmel csupán egy – ezúttal magyar újságírói – tréfáról olvashatunk, miszerint a román miniszterelnök, Ludovic Orban és a magyar kormányfő, Orbán Viktor csaknem azonos napon született: Orban 1963. május 25-én, Orbán pedig 1963. május 31-én. Mivel a román miniszterelnök apja magyar, nem zárható ki, hogy vajon nem ugyanarról a személyről van-e szó, mert ha Orban=Orbán, akkor Magyarország gyakorlatilag visszaszerezte Erdélyt. A kérdés csak az, hogy ebben az esetben ki az igazi Orbá/a/n és ki a hasonmás?

A tréfa olyannyira nyilvánvaló, hogy a cikk vége felé ez ki is derül – de a cím utáni bicskanyitogató indulat azonban valószínűleg megmarad a román olvasóban…

Egy másik cím: Maximálisan pofátlanok a magyarok! A Iohannis vesztét okozható akció

No, akkor lássuk, miről is van szó? Sepsiszentgyörgy magyar polgármesterének véleményéről, miszerint az elnökválasztás második fordulójába került jelöltek egyike sem érdemli meg a magyarok szavazatát. És a városatyának a románok nem kis része igazat is adott.

A választásokat egyébként fölényesen megnyerő Klaus Iohannis „vesztét okozó” magyar akcióról pedig nyilván egy árva szó sem esik a cikkben.

Újabb baljóslatú cím: A magyarok törvénykeznek Romániában! Hogyan űznek gúnyt országunkból

Aztán a cikkből a „magyar törvénykezésről” csak annyi derül ki, hogy a román törvények értelmében március 15-én 10 ezer lejre megbüntették a magyar zászló kitűzéséért, ugyancsak Sepsiszentgyörgy polgármesterét, a Romániával való gúnyűzést pedig a címadó talán abban látta, hogy a városatya jövőre is kitűzi a magyar lobogót, és továbbra is magyarul, anyanyelvén fog imádkozni is.

2019-es elnökválasztás! Az RMDSZ elnökének magyar üzenete valamennyi románhoz – hangzik az újabb cím. Nem részletezzük a „címkacsát”, hiszen aki a cikket s elolvasta, megtudhatja, hogy Kelemen Hunor a román választóknak románul üzent, a magyar választóhoz magyarul szólt.

De hát ilyen apróságok kit érdekelnek?

A lap másik címe riadóztatja a románokat: Támadnak a magyarok. Hatalmas botrány a román határ mentén. Fenyegetőzni kezdtek

Jaj, Istenem! – gondolhatták a magyar határ mentén élő románok, akiknek talán az is megfordult a fejükben, hogy jobb lenne beljebb költözni az országba!!

Ha elolvasták a cikket, nyomban megnyugodhattak, mert a „hatalmas botrányra” nem a román–magyar, hanem az ukrán–magyar határ mentén került sor. Az írásban pedig csupán Orbán Viktort idézték, aki szerint kormánya mindaddig megakadályozza Ukrajna közeledését a NATO-hoz, ameddig az ukrán tanügyi törvény nem tartja tiszteletben a magyar kisebbség jogait. Persze, a kedélyek már csak azért is lecsillapodhattak, meg végül ugyanezt kérték a románok is Kijevtől!

Szívéhez kaphatott az a román is, aki a következő címet olvasta: A magyarok támadásba lendülnek! Sokkoló megállapítás a román–magyar konfliktusról: Könnyen törékennyé válható egyensúly

Nos, a komoly veszélyt beharangozó cím alatt csupán egy kolozsvári román-magyar panelbeszélgetésről írt beszámoló olvasható a kétoldalú kapcsolatokat méltatásáról, ahol egy kérésre válaszolva Kelemen Hunor mindössze annyit mondott, hogy a kétoldalú viszony könnyen törékennyé válhat.

És ki tudja, miféle veszedelmekre gondolhat a román nyájas olvasó, aki a következő címet olvassa: Ráijesztettünk Magyarországra! Különleges intézkedések Románia ellen: Miről határoztak

Persze, a riasztó cím ellenére a cikkben sem „magyar ijedségről”, sem pedig „különleges intézkedésekről” nincs szó, legfeljebb arról, hogy a „nagy ijedtségből” hamar kigyógyuló magyarok román és magyar nyelvű feliratokat helyeztek el a magyarországi autópályákon, megtiltva, hogy a romániai autónepperek több utánfutóval is közlekedjenek, hiszen a „horrorkaravánok” az utóbbi időben számos halálos balesetet okoztak.

Persze, folytathatnám mindezt tovább is, de gondolom, ennyi is elegendő.

Elgondolkodva a napilap etikátlan módszerein, próbáltam valamilyen mentséget találni az erkölcsi normák teljes felrúgására. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem zárható ki: az enyhén szólva is harsány címek – legalábbis az internetes oldalon – a kattintásokban mért nézettséget szolgálják. A cikk elolvasásához ugyanis rá kell kattintani a címre. Mert a mai médiának az egyik fő átka rekordokat dönteni a nézettségben. Ezért pedig fel lehet áldozni a minőséget, az eleganciát, a stílust.

De hamar elhessegettem a gondolatot: a gyűlöletbeszéd semmivel sem igazolható.

És ha az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács figyelmét – sajnálatos módon – elkerülik ezek az aljas címadások, akkor viszont a bukaresti lapnak kellene jeleznie valahol, hogy olvasása nem ajánlott szívbetegeknek…

Kimaradt?