Az illat és a bűz között félúton. Még ha olykor zamatosakat is nyilatkoznak a versengők, marad ez a neutrális megnevezés (melyet épp ezért könnyűszerrel lehet árnyalni, mint vegytan órán a kotyvalékok vagy gázak olfaktív minősítésére kényszerülünk).

A pontosságra törekvő alkat egyenesen szagcsaládról tenne említést. Plakátragasztó, „spontán” handshake szesszió a kis, vagy nagyváros polgáraival, stúdióbeli vita reflektoroktól (is) hevített ájere, a miccs szagának emléke a termés ünnepén vagy valamely falunapon, az ikonokra záporozó cuppanásokat tompító gyertya szaga. Továbbá a kiszivárogtatott hang – jobb esetben video- –  felvételek utánozhatatlan szaga, egykori osztálytársak vagy szomszédok nyilatkozatai, a csokrot átadó gyermekek, és a vakuk villanásában megsimogatott buksik szaga.

Még a sajtóban, vagyis hát egy bizonyos felében sorjázó leleplező, félre- és visszavezető cikkentyűk, infómorzsák is másképpen szaglanak ilyenkor.

A tárgyalások úgyszintén: most éppen kormányt kellene fabrikálni, akár maratoni egyeztetések árán is, rekordidő alatt összehozni a kabinetet, de egyelőre csak a halovány körvonal sejlik fel. Azt is nehezen látni a szagtól. Mert kampány van, babám! Ilyenkor karcosabb a diskurzus, a tartás daliás-agreszív regiszterbe vált, és a felforrósodott stratégák, guruk meg tanácsadók agya is teljesen más ritmusban veszíti a neuronokat: kisülésük szaga jóval áthatóbb, mint egy heves lakóközösségi gyűlés után a szerepbe savanyodott blokkadminisztrátoré.

És persze szaga van a pénznek, a kampányzsozsónak, amit már nem diplomatatáskákban vagy szatyorba gyömöszölve hordanak be a hátsó ajtón, hogy a stáb se szimatolhassa meg. (Nem csodálkoznék, ha már bitcoinban tömnék ki a jelöltet; ez rémdiszkrét és egyben divatos.) A fiúk közvetítők láncolatán keresztül üzennek, ha egy mód van rá, szívesen biztosítanák a jelöltet arról, hogy ugyanazt az értékrendet vallják. Egyazon nézeten osztóznak. Mint választás után a prédán  (konc, velejét vesztett csont, mócsing: az ember per definitionem mindenevő).

A szag pedig, ahogyan a korteshadjáratba bokáig, térdig, szügyig befele haladunk, e jellegzetes szag tehát egyre koncentráltabbá válik. A második forduló hajnalán már-már ráillik a sűrű jelző: háttéregyezségek és hátbadöfések órái, mikor az elkönyvelt voks tulajdonná nemesül és portékának álcázva válik üzérkedés tárgyává.

A k-típusú szag ugyanakkor öntudatos fajta: tudja, meddig terjedhet: ha kampány idején orcátlanul beszivárog minden fellelhető zugba, a választási hadjárat végeztével meglepő hirtelenséggel, mondhatni brutalitással foszlik szét. S ezzel együtt a gyalázkodók, manipulátorok, kalandorok lelkében is a maradék lelkiismeret-furdalás. Elvégre kampányban másként hat a logika. Meg az erkölcs. Hacsak nincs érvényben a permanens kampány elmélete.