Nem csak népes, de igencsak színes is az államfő-jelöltek idei tábora. Úgy tűnik, Romániában mindenki államfő szeretne lenni, férfiak, nők, színészek, nyílt vízi úszók, üzletemberek, kormányfők, botcsinálta politikusok, bányászvezérek, idegenlégiósok, levitézlett polgármesterek, kivénhedt nacionalisták. Ők teszik igazán színessé a Romániában egyébként untig ismert ígéretekből álló egyhangú kampányokat, és ők az „örökéletű aranymondások” szerzői is.

Az „Igazi Románok” bőven válogathatnak elgurult gyógyszereiket kereső elnökjelöltekből, akik – mindenféle egyéb elképzelés, program hiányában – elsősorban a nacionalizmusra alapoznak.

Ott van például Gheorghe Funar, a Mi Romániánk Párt elnöke, akinek „politikai krédóját” nem szükséges bemutatnunk. Kolozsvár volt mostoha városatyja igencsak sokoldalú. Történészként bizonyítani tudja, hogy a románok nem a dákoktól, hanem a gétáktól származtak, és ők találták ki az írást is. Nyelvészként a „lovak nyelvének” nevezte a magyart. Katonai szakértőként a debreceni virágkarnevál Nagyváradon felvonuló egyik feldíszített kocsiját az Erdély visszafoglalására előkészített tanknak nézte, amelynek tetején a Szent Korona a lövegtorony, a jogar pedig az ágyúcső lett volna. Filmkritikusként a Saul fia című magyar filmről biztosan tudta, hogy az zsidó-magyar mesterkedés nyomán nyerte el az Oscar-díjat, amelyet ráadásul Romániának kellett volna megkapnia, mivel a film főszereplője román: Molnár Levente. Fizikusként ő volt az, aki rájött, hogy zseniális elméletét a „zsidó és fogyatékos Einstein” Mihai Eminescutól lopta, vegyészként pedig legutóbb azzal a szenzációval szolgált, hogy Romániában olyan fémek léteznek, amelyek nincsenek benne a Mengyelejev-táblázatban. Ezeket ő rendre megmutatja – ha a románok rászavaznak.

Ezzel egyet is értek: akkor legyen államfő belőle, amikor előássa azokat!

A román média arról ír, hogy a „veterán Funar” mellett további „szabad dákok”, pontosabban a legújabb dák hullám „ifjú farkasai” is jelöltették magukat.

Mint például Cătălin Berenghi, a DAC jelöltje. A jelölt neve alig mond valamit, őt jelölő pártjáról viszont semmit sem tudni. A párt teljes neve viszont annál beszédesebb: Konzervatív Autonóm Dácizmus. Aki kíváncsi lenne, hogy milyen is a dácizmus, főleg, ha az konzervatív és autonóm, megnézheti a párt honlapját, ahol egy igazi dák dalocska fogadja, hogy aszongya: El ne felejtsd, hogy dák vagy/ és hogy felesküdtél rá/ egy kis hegyi faluban/ Zamolxis katonája vagy”.

Zamolxist a dákok főistenének mondja, Hérodotosz szerint viszont a trákoké, de ennek nincs jelentősége, hiszen az Amerikában élő nagy dakológustól, a fogorvos Napoleon Săvescutól pontosan tudjuk, hogy a világon minden nép a románoktól származik.

Ami a katonaságot illeti, Berenghi tudja, mit beszél, hiszen idegenlégiós volt. De nem ezzel vált híressé, hanem azzal a piros-sárga-kék nemzeti színekre pingált két ládányi sertésdöggel, amelyet a bukaresti megamecset számára kijelölt területen ásott el, elriasztva a muzulmánokat a mecsetépítéstől.

Jelöltünket a muzulmánok is zavarják, igazából azonban a magyarok ellen hirdetett harcot. Sikerült elérnie azt, hogy visszahelyezzék Budapest nevét a bukaresti Diadalívre, amelyen az „újraegyesítésért” (gyengébbek kedvéért: az első világháború) folytatott harc nagy csatáinak helyszínei szerepeltek.

Az hatalmas csoda, hogy Berenghi még él. Elmondása szerint egyebek között arzénnel, ópiummal, radioaktív sugarakkal, „energetikai támadásokkal” kívánták megmérgezni, vezetés közben elektromágneses indukcióval akartak gépkocsibalesetet előidézni. Így aztán elpusztíthatatlan államfőnk lenne – ha valaha megválasztanák…

Géta-trák-dák vonalon nyomulna az Aradon született, Norvégiában élő, független jelöltként nem egy, hanem két mandátumra pályázó Dorin Dimitrie Stoichescu, akiről, mindezeken kívül, csak annyit tudunk, hogy a „dákok titkos helyén, Hátszeg vidékén” közölte: államfőként dr. Călin Georgescut nevezné ki. Akiről viszont még ennyit sem tudunk.

Azt viszont el kell ismernünk, hogy az mégiscsak haladás lenne, ha a kormány élén Viorica Dăncilă helyét egy doktor venné át.

De ne feledkezzünk meg az Erdély elszakítását előrevetítő leglehetetlenebb forgatókönyvek szerzőjéről, Ninel Peiáról sem, aki ellenzi a „csecsemőbetegítő” védőoltásokat, és aki szerint börtönbe kell zárni az iskolások szexuális oktatását szorgalmazó személyeket. Peia – miután látta, hogy a nacionalisták sorában igen nagy a konkurencia – jelentősen felemelte a mércét. Most éppen azt találta ki, hogy Soros György olyan összeesküvést tervez, amelynek nyomán „a gazdáink által bármerre elhajtható amorf birkanyájjá válnánk”.

Az, hogy ki a gazda, ki a nyáj és milyen irányban hajtanák az „amorf nyájat” legalább akkora titok, mint az, hogy Ninel Peia melyik egyetemen szerzett jogi képesítést. De mindez nem is fontos, mert államfőként ő majd megszabadít minket ettől a veszélytől.

Indulna az államfő-választásokon Avram Iancu is. Nyilván, nem az „eredeti”, hanem a Dunát a forrásától a fekete-tengeri torkolatáig, egy szál fürdőnadrágban végigúszó 43 éves könyvtáros. Bravúros tettével nem a Rekordok könyvébe kívánt bekerülni, csak bizonyítani akarta a „román DNS erejét”. Az ultranacionalista Nagy-Románia Párt volt ultranacionalista elnökének, Corneliu Vadim Tudornak feltétlen híveként aztán Románia tavalyi centenáriuma alkalmával Sulinától Isztambulig átúszta a Fekete-tengert is.

Ha megválasztanák, biztosan kint lennénk az összes vizekből.

Jelölt lenne a – saját jellemzése szerint – „bányamérnök, szakszervezeti vezető, az Egyesült Nemzetek alelnöke, a munkások Szociáldemokrata Pártjának vezetője, a SIDO ideiglenes elnöke”, rövidebben a Kőszén Esthajnalcsillaga, egészen konkrétan pedig a Bukarestben randalírozó bányászvezér, Miron Cozma is. Aki viszont a benyomáskeltő felsorolásból kihagyta a börtönben töltött éveit.

Államfő lenne a Romániai Romák Nemzeti Keresztény Szövetségének elnöke, Emanuel Onoriu, aki élő Facebook-közvetítésében azzal dicsekedett, hogy miután megevett egy jó adag, fokhagymás-paprikás törtbabot – közveszélyessé vált a környezetére.

Aztán ott van még a Câmpulung Muscelből az Egyesült Államokba költöző John Ion Banu, aki viszonylag még őszintének is mutatkozott, amikor elismerte, hogy az általa alapított Román Nemzet Pártja tagjainak minőségével, nem pedig számával tűnik ki.

És ne feledkezzünk meg az egyik női indulóról, a Dan Voiculescu által alapított Humanista Erő Párt jelöltjéről, Ramona-Ioana Bruynseelsről sem, aki messze lekörözte a Norvégiát uniós államnak mondó Elena Udreát azzal a mondatával, miszerint Oroszország a NATO tagja.

És hol vagyunk még a kampány kezdetétől!