A Donald Trump–Klaus Iohannis fehér házi találkozójáról Bajor Andor zseniális, hatvanas években leírt külpolitikai hír paródiája jut eszembe: az amerikai elnök fogadásán vett részt a román államfő, az azonban nem derült ki, hogy miben fogadtak és ki nyerte a fogadást...

Jó na, azért annyi kiszivárgott, hogy Klaus Iohannis kapott egy sapkát. Rajta a bíztató felirattal: Tegyük ismét naggyá Romániát! Ami egyértelmű jele annak, hogy Donald Trump is szeretné, ha Klaus Werner Iohannis nyerné a novemberi választást. Hivatalos indok szerint azért, mert Romániában központi kérdés a korrupció és Iohannis sokat tett a visszaszorítása érdekében. De talán az is az oka lehet ennek a lelkes támogatásnak, hogy az egyetlen sikere Iohannisnak, hogy a GDP két százalékát fegyverkezésre szánja az ország, mindenekelőtt amerikai arzenált vásárol.

A Fehér Ház szerint is a látogatásra a kommunizmus leverésének 30., illetve Románia NATO-csatlakozásának 15. évfordulója kapcsán került sor. A találkozó szimbolikus jellegét azonban az is tovább erősítette, hogy arra éppen azon a napon került sor, amikor arra emlékeztünk, hogy 51 évvel ezelőtt a Varsói Szerződés tagállamai bevonultak Csehszlovákiába, Nicolae Ceaușescu pedig élesen elhatárolódott az agressziótól, s ezzel elnyerte a Nyugat bizalmát. Ceaușescu néhány évre rá elutazhatott Washingtonba, ahol Jimmy Carter demokrata elnökkel találkozhatott, s a tárgyalások eredményeként Romániában is árusítani kezdték a demokraták házi italát, a Pepsi Colát.

Hogy lesz-e kézzelfogható eredménye a keddi amerikai–román csúcsnak

az egyelőre még talány. Sőt, a beszélgetések tartalmából, stílusából ítélve kérdéses is. Körbeudvarolták egymást ugyanis az elnökök, diplomáciában szokatlan szuperlatívuszokban beszéltek egymásról, országaikról. Trump példátlanul jónak nevezte az amerikai–román kapcsolatokat, megvallotta: megtiszteltetés számára, hogy a Fehér Házban fogadhatja Klaus Iohannist, aki nagy tiszteletnek örvend, mert nagyon tehetséges, szereti az embereket.

Klaus Iohannis is áradozott. Fontosnak nevezte, hogy ismét találkozhat az AEÁ elnökével, majd a közös útról beszélt: „Az ön vezetése alatt sokat haladtunk előre, és ez a továbbiakban is így lesz. Ez nagyon fontos számunkra, és azt hiszem, jó úton járunk, amiért köszönetet mondok” – lelkendezett Iohannis.

Aztán a találkozó lényegét érintve államfőnk bejelentette, hogy Donald Trump amerikai elnökkel közös nyilatkozatot írtak alá, amely alapvető fontosságú a két ország közötti stratégiai partnerség fejlesztése érdekében. Ennyi. Értelmezést elősegítendő lásd Bajor Andor receptjét a politikai kommunikáció rejtélyes, sőt homályos voltáról!

Még szerencse az újságírókkal, akik igazat és szépet hazudva – eltekintve attól, elhallgatva azt, hogy az elnök kérdésre válaszolt –, megírták: egyszer majd Trump eljönne Románia (az újságírók szerint Romániába készül), illetve azt is, hogy Trump érdeklődést mutatott az amerikai vízumkényszer feloldása iránt (valójában annyit mondott, hogy lehet beszélni róla).

Természetesen az AEÁ számára Románia fontos geostratégiai partner – sokkal fontosabb, mint Magyarország – ezért néha megsimogatja üstökét, szokása szerint eltekint a demokráciát sértő kisiklásaitól.  Azonban kiviláglott az is, hogy Románia szinte szolgaian viszonyul a Világ Urához.

Az amerikai–román csúcstalálkozó leglényegesebb hozadéka Klaus Iohannis újraválasztása lehet.

Mi meg maradunk a némiképpen bajori dilemmával: ha egyszer az amerikai–román kapcsolatok soha nem voltak ennyire jók, miért kell nekünk továbbra is vízumért kunyerálnunk Sam bácsinál? Igaz, ez nem nagyobb dilemma annál, hogy ha ragyogó a kapcsolatunk a franciákkal, németekkel, miért nem fogadnak be a Schengeni övezetbe.

Románia külpolitikája ragyogó diplomácia, de cseppet sem eredményes.