Igen komor képet fest Romániáról és kilátástalannak tartja az ország helyzetét a Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára. A Nagybányán született 49 éves Doru Pop több tanulmány és esszékötet szerzője, a filozófiatörténet doktora úgy véli, hogy „Románia biológiai kiürülése” súlyos politikai következményekkel jár az országra nézve, amely immár nem rendelkezik kellő „genetikai erőforrással” ahhoz, hogy valamicskével is jobb legyen, mint a jelenlegi.

Ilyen vonatkozásban megemlíti a romák volt parlamenti képviselőjét, Madalin Voicut, aki szerint a roma közösség együtt élő nemzetiségből hamarosan helyettesítő nemzetiség lesz. Romániában nem a romák illeszkednek be a társadalomba, válnak „románokká”, hanem inkább – viselkedésüket, magatartásukat tekintve – a románok „cigányosodnak el”.

Hiba lenne a nemzeteket, a népeket amolyan „feneketlen zsáknak” tekinteni, amelynek génállománya a végtelenségig megújítható. A szerző a politikai demográfiára hivatkozik, amely a lakossági struktúrában bekövetkezett változásoknak a társadalom egészére gyakorolt kihatásait vizsgálja.

Doru Pop szerint világszerte példátlan méretű demográfiai átalakulások mennek végbe, a demográfiai egyensúlyvesztések pedig globális vagy regionális konfliktusokhoz vezetnek. Önjelölt politikusokat, képzetlen tanárokat, felkészületlen orvosokat láthatunk mindenütt, a szakértelem teljes hiányát tapasztalhatjuk, ami a „demográfiai apadás” következménye.

Néhány nemzedék alatt Romániát háromszor fosztották meg lakosságának legjavától, akiket vagy meggyilkoltak, vagy elüldöztek, miközben a nép tehetetlenül szemlélte „biológiai megtizedelését”.

Románia a két világháború során lakosságának közel tíz százalékát veszítette el. A holokauszt és a pogromok idején az ország további egymillió kétszázezer embert veszített. A katasztrófa folytatódott a sztálinista Romániában, ahol a szovjet modellt követve osztályalapon folyt a demográfiai tisztogatás, elsősorban a szociális elitet, az értelmiség sorait megritkítva.

A Tismăneanu jelentés az áldozatok számát 1948 és 1989 között hármszázötven ezerre teszi, más kutatók egymillió kétszázezer emberről beszélnek. Akárhogy is, az ország lakosságának újabb tíz százalékáról van ismét szó. Eltűnt a művelt középréteg, a városi értelmiség jelentős része, a vagyonos falusi réteg, a képzett papság.

Az ország elveszítette zsidó és a németlakosságát is, ami beláthatatlan károkat okozott a modern román állam társadalmi struktúrájának. Ebben az időszakban Romániát közel félmillió zsidó hagyta el, akik fontos szerepet töltöttek be az urbanizációban, a világ haladó értékeinek átvételében, a művészeti, kulturális és gazdasági élet fellendítésében.

Az 1930-as népszámlálás alkalmával Romániában hétszáznegyvenötezer német élt, de csupán Ceaușescu közel kétszázezer német nemzetiségű román állampolgárt adott el a németeknek, félmilliárd dollárért.

Románia lakossága mindezzel újabb tíz százalékkal, a társadalmi elithez tartozó, példamutatóan viselkedő emberekkel csökkent.

Érdekes módon Doru Pop a magyarokról nem ejt szót. Feltehetően azért, mert mi, magyarok, a „súly alatt nő a pálma” elve alapján minden nyomorúságunk ellenére: maradtunk! (És talán azért is, mert miránk nem alkudozott senki…)

A harmadik – és egyben a legsúlyosabb – demográfiai csapás 1989 után érte Romániát, ekkor hárommillióan hagyták el az országot. És nem a gazemberek, a lusták vagy a tudatlanok, hanem a harmincöt év alatti fiatalok, tanult, szakmailag felkészült, a „győztesek pszichológiai profiljával” rendelkező, dolgozni tudó és akaró emberek mondtak búcsút Romániának.

Azaz ismét a demográfiai elit…

Az „etnikai kiüresedés” következtében Románia az erkölcs és az etika mélypontjára süllyedt. A bunkóság és a primitivizmus nem tűnik el egyetlen éjszaka alatt, a jómodort, a közéleti eleganciát nem lehet illemkönyvből megtanulni.

 És kik vették át a távozók helyét? – teszi fel a kérdést a szerző és nyomban válaszol is rá – de válaszában nyoma sincs a derűlátásnak. A tolvajok és a sarlatánok, az analfabéták kerültek helyükbe. A komoly értelmiséget a csirkefogók, a civilizált párbeszéd híveit az üvöltöző, káromkodó, primitív lények követték, az abszolút hamis dâmbovițai filozófia szerint, miszerint bárki helyettesíthető.

Ha pedig a közönségesség, a faragatlanság veszi át a jólneveltség helyét, akkor tovább nincs mit tenni, a civilizált modort a doktori cím sem helyettesíti.

A minőségi embereket a nepotista klikk álértelmiségei váltották, holmi tökfilkók, akik a káromkodást véleményszabadságnak tekintik, az üres szólamaikat az intelligencia félreismerhetetlen bizonyítékának tartó analfabéták.

Több mint száz éve nézzük tétlenül, miként győzedelmeskedik a nemzet ostobasága – írja a szerző, aki keserű tanulságot von le mindebből: a nemzet pusztulásának okát az emberi tényező jelenti. A román társadalmat többé nem lehet visszaállítani a normalitás „alaphelyzetébe”, a „reset” gomb nem működik, mivel ehhez nincsenek meg a megfelelő emberek.

„Románia gyarmattá vált: a nemzet ostobaságának gyarmatává” – zárja sorait Doru Pop.