Bevetés közben (ismét) megöltek egy rendőrt. Az utóbbi időben a harmadikat, aki bűnözők kézre kerítése közben vesztette életét.

Megkérném a nyájas olvasót, ne készüljön fel izgalmas krimire, hiszen a gyilkos ismert, sőt, már rendőrkézen van és nyilván kemény büntetést kap majd. A rendőrgyilkolás világszerte komoly bűnnek számít.

A gyilkos bűnlistája hat oldalas; 23 ízben ítélték már el lopásért, betörésért, zaklatásért, bűnpártolásért, késelésért, hajtási engedély nélkül járművezetésért, szökésért. Visszaeső bűnösként most éppen egy rablás miatt kellett volna – korábban elengedett büntetéseivel együtt – nyolc évet letöltenie. Az 1990 óta több börtönben megfordult gonosztevőt ugyanis három alkalommal is feltételesen szabadlábra helyezték. Ki tudja miért.

Ha nagyon jó indulatú lennék, azt mondhatnám, hogy a bírák az emberek jó természetében, a gonoszok megjavulásában bíztak. A szüntelenül változó igazságszolgáltatási törvények helyett inkább a Bibliára alapoztak, ahol ez valóban így van.

De nem vagyok jóindulatú.

Romániában az élet szabályai amúgy távol esnek a tízparancsolattól…

Romániában a börtönök nem arra valók, hogy büntetésük idején jó útra késztessék a megtévedőket. A romániai börtönökben senki nem törődik a foglyok átnevelésével, a bebörtönzötteket nem a becsületes életre szoktatják, ellenkezőleg: nyilvánvalóvá teszik számukra, hogy itt is működnek a farkastörvények, a dzsungel világa érvényesül, ahol az erősebbek, a dörzsöltek, az ügyeskedők, a „smekkerek” érvényesülnek.

Mint amúgy Románia-szerte.

A rendőrgyilkos maga is ezek közé tartozott. Kiismerte az igazságszolgáltatás – no meg az ügyészek, bírók – gyengeségeit, és visszaélt velük. Tudta, hogy a börtönök túlzsúfoltsága miatt előbb-utóbb úgysem kell majd letöltenie teljes büntetését. Meg egy idő óta abban is bízott, hogy a kormánykoalíció mindent megtesz a vétkesek büntetlenségéért.

Mert egyébként hogyan vált volna lehetségessé, hogy ilyen „káderlappal” háromszor is feltételesen szabadlábra helyezzék?

Ilyen körülmények között egyenesen csodaszámba megy, hogy akad még olyan bátor rendőr, aki silány felszerelésével ujjat mer húzni az ilyen kitanult bűnözőkkel.

A gyilkos fegyver ravaszát valójában a gyilkos húzta meg, akit elkaptak, elítélnek. Illetékes elvtársék jól végezték dolgukat. És ezzel vége. Senki más nem hibáztatható. Esetleg még a rendőr, amiért golyóálló mellény nélkül ment munkába, ráadásul egy 45 éves, ócska Carpați pisztollyal.

Carmen Dan belügyminiszter az egész ügyben ártatlan, ahogyan tanácsadói, a belügyminisztérium hatalmas fizetést kapó tábornokai, hivatalnokai is. Meg is mondta a tárcavezető, hogy a miniszter igazán nem felelhet azért, hogy milyen felszereléssel állnak szolgálatába a rendőrök. Akik aztán a maguk során szintén megmondták, hogy tudják ők, miként kellene munkába állni – csak lenne hozzá megfelelő felszerelésük, golyóálló mellényük, elegendő fegyverük.

De hát ez meg kit érdekel?

Végső soron ártatlan maga a gyilkos is, hiszen ő sem akart semmi rosszat, csupán át akart verni mindenkit. Ahogyan azt a börtönben tanulta (vagy tanították neki). És nyugodtan reménykedhet abban, hogy a saját társaik megmentésére törekvő politikusok majd csak találnak valami bibit a hármas, ötös, vagy ki tudja hány tagú bírói testületek működésében, amelynek nyomán maga is hamarosan szabadlábra kerülhet.

Mert hát ilyen a rendszer.

Meg a golyó természete: átmegy a rendőrön is. Főleg, ha nincs rajta golyóálló mellény…

Az igazi gyilkost végül is a halott társát gyászoló rendőrök egyike nevezte meg. Aki szerint bajtársa, tudta nélkül öngyilkosságot követett el. Azzal, hogy vállalta a nyomorúságos munkakörülményeket, békésen tűrte a rendszer aljasságát, gyilkos nemtörődömségét, cinikusságát.

„Ha nem ébredünk föl, valamennyien így járunk, öngyilkosok leszünk, anélkül, hogy észrevennénk” – zárta szomorú búcsúját

Igaza van.

A rendőr halálát valóban nem egyetlen gyilkos okozta. Az elmondottak alapján, sebtében kitalált szópárossal akár azt is mondhatnánk, hogy a rendőr a rendszer „békés lincselésének” áldozata lett.