„Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét” – ezzel a mondattal kezdődik az Iliász, és csendül fel Európa legeslegelső szava. Közel harminc évszázad után folyamatosan és egyre kitartóbban tapossuk saját útjainkat a haraghoz, és ahogy Akhilleusz az övéivel fordult szembe, úgy „zabáltatjuk egymást fel a madarakkal és a kutyákkal”. Egy apró, de fontos különbséggel: az hősies harag volt, most pedig elemi szintű gyűlölködéssé degradálódott utálat zajlik helyette, a közösség minden szintjén. Míg az a harag hősöket hívott életre, ez a harag csak önjelölt héroszokat teremt.

Túl elvont? Mondom egyszerűbben, hogy a handabandázó érvelők is megértsék. Joguk van arra haragudni, akire úri kedvük tartja. Azonban amikor protestszavazásról beszélnek, ne tartsák magukat Mózesnek, aki az aranyborjúk és a nép jókedve láttán becsicskulva szétverte a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat. Ez a harag nem lesz méltóságteljes, ez a harag nem azokat és úgy fogja büntetni, akikre ők be vannak rágva. 

Az elmúlt hetekben több fórumon is elhangzott már, hogy az RMDSZ messziről bűzlő szar, és Bukarestben kurválkodik ahelyett, hogy az erdélyi magyarok érdekeit tartaná szem előtt. Visszhangzanak az USR-párti harci kiáltások, a megmutatjuk a mocsokposztkomunistáknak, hogy a választó az úr, az én pecsétem segítségével ti nem áruljátok el Erdélyt kijelentések. Ezt ellensúlyozandó RMDSZ-es politikusok kezdtek Canossa-járásba és kürtölték székelyfölddé, hogy a szövetség nem tökéletes, vannak hibái, de a haragosok tulajdonképpen nem a politikusokat, hanem a közösséget, a közösségüket büntetik. 

A történelmileg és matematikailag is levezethető nembabramegyajáték-tételt meglehet, be lehet állítani ijesztgetésnek és zsarolásnak, igazságtartalmát elvitatni és azt mondani, hogy a valóságtól elrugaszkodott képzet, aligha lehet. A transzilván pragmatikusokként fellépők megengedhetik maguknak, hogy haragosak legyenek, az azonban, hogy haragjukat a közösségbe kivetítve és felnagyítva ódát írjanak az élcsapat USR-Plus 2020 Szövetséghez, seggnyaló propagandagépezetet építve a pártszövetségnek, már nem helyes. Ahogy az az érvelés sem, miszerint nem miattuk, hanem a várhatóan magas román részvétel következtében fog rezegni a léc, kerül bejutási küszöb alá az RMDSZ. 

Van Erdélyben egy város, frontvárosnak becézik, másfél évtizede éli „virágkorát”, miután 2000-ben Fodor Imre 168 szavazattal maradt alul az első fordulóban. Béna jelölttel indult az RMDSZ, tudjuk, elbaltázták a szavazóbiztosok, akik jóhiszeműen elszaladtak algocalminért a patikába, amíg elszámolták a voksokat, tudjuk. És azt is, hogy milyen remekül megbüntették az Köcsög utcai RMDSZ-t, a megvezetett haragosok, akik a diverziós céllal létrehozott Romániai Magyar Liberális Demokrata Párt jelöltjére Iszlay Jenőre pecsételtek. Csupán 797 voksot vitt el a haragosok embere, ám azóta is boldog panziótulajdonos. A magyarok kiestek a polgármesteri székből, és azóta sem tudnak visszaesni. De a lényeg, hogy megkapták a leckét. Gyalázkodással ennél többre is képesek vagyunk – a két EP-képviselői hely csicskaság, az lenne a frankó, hogy miután május 27-én arra ébredünk, hogy nincs öt százalékunk, rágyúrunk arra, hogy a parlamenti képviselet szedjük szét, elvégre nem érdemli meg ez a büdösbunkó társaság, hogy a szószólónk legyen Bukarestben. Fogjunk össze és legyünk az ország hülyegyerekei, akik megmutatják, hogy elkúrták, de helyrebillentik. Vagy nem. Dehát a lúzerek úgyis mindig megússzák az elszámoltatást, és vesztesekre is szükség van, egyébként nincsen akit kiröhögni. A dolgok meg amúgy is visszaállnak az egyensúlyi helyzetbe. Hát ezek rohadtul nem fognak. Ahogy Felvidéken is kezdődött a MOST-Híddal, és folyatódik azzal, hogy EP-képviselet nélkül maradhatnak az ottani magyarok.

Szűk két nap van még az urnazárásig – hivatalosan kampánycsend lesz, a közösségi médiában azonban sziporkázni fognak az osztályharcosok. Természetesen egy szó sem lesz az idén februárban a Victoriei-téren népfürdőző, az ország megmentőiként tetszelgő Dan Barnáról és Dacian Cioloșról, akik pont úgy félelmet akarnak kelteni a románokban (Oroszországgal riogatva), mint ahogy Liviu Dragnea teszi, amikor a gyerekek megmérgezéséről értekezik. Ahogy nem lesz egy szó sem a tavaly december 14-i találkozóról, amelyet épp aznap ütött nyélbe a fránya szociáldemokrata miniszterelnökkel a Dan Barna & Co., amikor az ellenzék másik fele bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. Ennyit az új gárdáról – a magyarbarátságukról már sok szó esett, ahogy arról is, hogy a szívből jövő magyarbarátságról álmodozni éppoly ostobaság, mint lottónyereményben reménykedni szelvény nélkül.