Andrea Varga és Nagy Blanka. Két különböző diáklány, két különböző ország, két különböző probléma, két különböző kiállás, két különböző reakció. Mindketten középiskolások. Mindketten szembeszegültek országuk regnáló hatalmával: Nagy Blanka a magyarországi politikai vezetést bírálja, Andrea Varga a romániai tanügyi rendszert kritizálja. Mindketten szembenéznek a kritikájukra kapott reakciókkal. Mindketten egyfajta szimbólumai korunknak.

A 19 éves Nagy Blanka a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium diákja. A magyar nagyközönség tavaly decemberben ismerkedhetett meg a nevével, amikor egy kecskeméti ellenzéki tüntetésen vehemensen, a vulgáris kifejezésektől sem tartózkodva, nyíltan bírálta a magyar kormányt és a Fideszt. A kormánybarát média hamar rá is aggatta a „Trágárka” elnevezést, miközben az ellenzéki médiumok egyfajta hősként ünnepelték. Iskolája elhatárolódott bármely tanulójuk által „képviselt méltatlan retorikai stílustól és kommunikációtól”.

A XI. osztályos Andrea Varga a szatmárnémeti Mihai Eminescu Főgimnázium diákja. A román közvélemény azt követően ismerkedett meg a nevével, hogy a nemrégiben megtartott próbaérettségin a tétel kidolgozása helyett hat oldalas írásában a hazai tanügyi rendszer hiányosságaira világított rá. A Szatmár megyei diáktanács elnökeként csatlakozott ugyan a fehér lapot benyújtó „foaiagoală”-tiltakozáshoz, azonban úgy döntött, hogy az üres dolgozat beadása helyett a tanügyi rendszerről fogalmazza meg kritikáját.

Adott tehát két diáklány, akik a maguk eszközeivel bírálatot fogalmaztak meg az állami vezetéssel vagy annak valamelyik szegmensével kapcsolatban. Nagy Blanka a tüntetések és a szónoki beszédek útját választotta, miközben a fiatalokra jellemző tűzzel és hévvel, olykor nyomdafestéket nem tűrő szavakkal nyomatékosította üzenetét. A módszer bírálható, de ez nem veszi el a mondanivalója súlyát. Andrea Varga módszere is kifogásolható, ő ugyanis szintén nem az iskolai feladatát, kötelességét teljesítette, amikor a dolgozatában véleményének adott hangot. Ennek ellenére a mondanivalójának súlya van. Ő az érvelő szöveget és a közösségi média nyilvánosságát használta.

Nagy Blankát egy egyébként szintén trágár szájú újságíró „szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli”-nak nevezte. A magyar miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az újságíró reakciója arányos volt a diáklány akciójával. Akinek tehát az üzenet szólt, csak a formát vette figyelembe és annak kifogásolható volta miatt tartalmával már nem is foglalkozott. Helyette Nagy Blanka lejáratókampányban „részesült”, a kormánybarát média iskolai eredményei miatt hurcolta meg a diáklányt a nyilvánosság előtt, amiből aztán per is lett. Legutóbb egy rendezvényen egy újságíró befényképezett Nagy Blanka szoknyája alá, a képet pedig a közösségi médiában posztolta…

Ehhez képest eddig valamelyest másképpen alakult Andrea Varga története. Neki lehetősége nyílt a szemtől szembeni konfrontációra. Ecaterina Andronescu román tanügyminiszter Szatmárra látogatott, ahol bemutatta a készülő új tanügyi törvényt. A rendezvényen Andrea Varga is részt vett, kérdéseivel pedig szembesíthette is a tanügyminisztert, aki igyekezett megválaszolni azokat. Nem lehetett kényelmes helyzet a politikusnak, még úgy sem, hogy a „pálya” neki lejtett, ő állt a pulpitusnál, közvetetten pedig számos tőle függő tanügyi személyzet ült a sorokban (videó az eseményről). Mi több, azt mondta Andrea Vargának, hogy értékeli és gratulál az értelmesen és logikusan kidolgozott írásához. Lázadónak, fiatalnak, ugyanakkor intelligensnek nevezte, és bátorította, hogy sáfárkodjon jól ezzel az adományával.

Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy immár Varga észrevételei reformálják meg a tanügyet (nem is volna helyénvaló), és azt sem gondolom, hogy Andronescu reformtervezete teljesen rendben volna. Én mégis örülök, hogy Andrea Varga szoknyája alá nem fényképeznek be. Örülök, hogy Andrea Vargából nem csináltak Nagy Blankát.