Tele vagy előítélettel. Sztereotípiáid bilincsbe vernek. Téged is, engem is. Félsz tőlem, mert más vagyok, mint te. Gyűlölsz a magyarságomért. Mert cigány vagyok. Mert zsidónak születtem. Mert román vagyok. Nem lehetek a barátod, mert muzulmán vagyok. Nem jöhetek az országodba, mert nem itt születtem.

Szerinted gyűlöllek és kihasznállak téged, mert te nő vagy, én pedig férfi. Azt hiszed, hogy folyton disznó vicceket mondok rólad. Hogy csak a szexre kellesz. Hogy lenézlek a gyengeségedért. Rettegsz, hogy megcsallak, mert nem tartalak szépnek. Szerinted folyton ellened ármánykodom és próbállak kelepcébe csalni a magam fortélyos módján, mert én nő vagyok, te meg férfi. Azt hiszed, hogy csak kihasználom az erődet és téged. Hogy csak a pénzedre hajtok. Hogy a szívem mélyén megvetlek. Szerinted kurva vagyok, és mindenkivel összefeküdnék.

Meg vagy győződve róla, hogy kirekesztelek a szexuális irányultságod miatt, mert te homoszexuális vagy, én pedig heteroszexuális. Azt hiszed, ferde szemmel nézek rád és a pokolba kívánlak. Hogy azt akarom, te ne szerethess és ne lehessen gyereked. Biztosra veszed, hogy bosszantásból nyomom a képedbe a homoszexualitásomat. Szerinted beteg vagyok, amiért a saját nememhez vonzódom. Azt hiszed, hogy meg akarom rontani a gyermekeidet. Hogy tönkre akarom tenni az emberi fajt.

Nem akarsz alkalmazni, mert túlképzett vagyok. Nem akarsz alkalmazni, mert csak nyolc osztályt végeztem. Szerinted biztosan baj volt velem, amiért kirúgtak az előző munkahelyemről. Attól félsz, hogy pár hónapon belül felmondok nálad, mert az előző munkahelyemen is felmondtam. Az én verejtékem által akarsz meggazdagodni. Szerinted csak egy tárgy vagyok, akit maximálisan ki kell használni a lehető legnagyobb profit érdekében. Gyűlölsz és irigyelsz, mert a főnököd vagyok. Azt hiszed, hogy a pénzem megold minden problémát. Szerinted dirigálni a legkönnyebb. Azt gondolod, hogy érzéketlen tuskó vagyok, hogy könnyen és ujjongva vezetem be a megszorításokat. Hogy fukar és kapzsi vagyok.

Féltékeny vagy rám, mert én egészséges vagyok. Szerinted én azt gondolom, hogy te tehetsz a betegségedről. Hogy azt hiszem, nem vigyáztál magadra. Hogy egészségtelenül éltél és magadnak kerested a bajt. Szerinted nyomoréknak látlak. Szerintem sajnálsz és lesajnálsz, mert én beteg vagyok. Ha rám nézel, hálát adsz az égnek, hogy nem vagy olyan, mint én. Hogy téged kikerült a baj. Szerinted engem el kellene zárni a világtól, hogy neked ne kelljen elviselned az engem érő „rossz” dolgokat.

Persze, könnyű nekem, mert az én életem csupa öröm, nóta és dalolás, gondolod. Jó nekem, mert nem vagyok függő. Szerinted nekem szerencsém volt az életben, hogy anyám és apám rózsaszín felhők közt nevelt. Hogy veled ellentétben velem nem cseszett ki az élet. Szerinted én kerestem magamnak a bajt. Azt gondolod, a függőségemről csak én tehetek. Hogy gyenge vagyok és az akaratom erőtlen, bezzeg a tiéd. Szerinted a sör, a bor, a pálinka, a drog feledteti velem a valóságot.

Azt hiszed, a valóság olyan, ahogyan te látod azt. Hogy a másság deviancia. Félsz tőlem, mert nem értesz engem. Gyűlölsz, mert különbözöm tőled. Üldözöl, mert nem illek a világodba. Bántanál, ha tehetnéd. Bántasz is!

Nekem is vannak sztereotípiáim. Azt gondolom rólad, hogy tele vagy előítélettel.