„Miniamnesztiának” is mondhatjuk, hivatalos nevén viszont büntetés-végrehajtási jogorvoslati törvénynek nevezik a jogszabályt.

De mindegy, hogy minek nevezzük, a lényeg az, hogy csupán 2018-ban kilencezer személy szabadított ki idő előtt a börtönökből a törvény. A jogszabály ugyanis elenged a büntetéséből mindazoknak, akik rossz körülmények között ültek a börtönben. Harminc nap „rossz körülmény után” hat nappal csökken a büntetés, amelynek egyötöd része így nyomban le is tudódik.

És mert a börtönök általában büntetésvégrehajtási intézmények, és nem luxusszalonok, a rácsok között természetesen nem olyan kényelmes az élet, mint a kacsalábon forgó villában, így aztán bárki hivatkozhat a „rossz körülményekre” – főleg a romániai börtönviszonyok esetében. A havi hat napos büntetéscsökkentés érvényessé válik, ha mondjuk a cellában nem jut minden egyes személyre legalább négy négyzetméternyi hely; ha a megengedettnél kevesebb időt tölthetnek a szabadban; ha a cella nem rendelkezik természetes megvilágítással; ha a hőmérséklet az előírtnál alacsonyabb vagy magasabb; ha a cella falai nyirkosak, vizesek. Ügyvédek szerint a büntetés megrövidítéséhez elegendő egy kis penészfolt is a falon.

Ha pedig az elítélt a rácsok mögött megír-lekoppint néhány „tudományos munkát”, akkor büntetése tovább rövidül, ha meg még jól is viselkedik, és részt vesz a börtön „kulturális-nevelő életében”, akkor – némi túlzással – éppen csak megérinti a cella falát, és máris mehet haza.

Persze, jó lenne, ha a börtönökben is emberséges körülményeket tudnának teremteni, hiszen az elítélt is ember (még ha gazember is).

De előtte nem ártana, ha legalábbis börtönkörülményeket teremtenénk annak a sok millió embernek, aki semmilyen bűnt nem követett el, és aki nem börtönben, hanem szabadon él penészes, nyirkos, beázó lakásokban, többedmagukkal összezsúfolva egy picinyke szobában, és aki számára az optimális hőmérsékletet, a „légkondicionálást” maga a természet biztosítja, nyáron fullasztó meleget, télen pedig dermesztő hideget árasztva. És aki élete végéig a börtönnél sokkal rosszabb körülmények között él, és akinek nem néznek el havonta hat napot a büntetéséből, mert ő nem lopott, nem nyúlt le pénzeket, nem csalt adót, nem sikkasztott, hanem mindössze becsületesen élt…

Ráadásul a statisztikákból kiderül, hogy a szabadon bocsátottak hetven százaléka rövid időn belül visszakerül a rács mögé, amire az elmúlt évben bőven is akadt példa. A bűnügyi szakértő, Dan Antonescu ilyen szempontból borúlátó. Szerinte olyan emberekről van szó, akik nem tudnak megváltozni, szabadulásuk után tehát folytatják korábbi életmódjukat, újabb bűntényeket követnek el. Főleg, miután látják, hogy a büntetések igen enyhék.

Sokak szerint a „miniamnesztia” alkalmazásával Románia a bűnözők paradicsomává válik.

Fontos lenne tehát, hogy az illetékesek a feltételes szabadon bocsátás után többet tegyenek a volt elítéltek társadalmi beilleszkedéséért – erre azonban Romániában senki sem gondol, meg aztán erre nincs sem pénz, sem szakember. Az országban mintegy 500 nevelőtiszt van, akinek körülbelül 100 ezer személlyel kellene foglalkoznia – ami egyszerűen képtelen feladat.

A megoldás – legalábbis az igazságügyi tárcavezető, Tudorel Toader szerint – a lenne, hogy a „miniamnesztiában” részesülők pénzbeli kártalanítást kapnának. És mivel a törvény mindazokra vonatkozik, akik 2012 óta rossz körülmények közepette töltötték le börtönbüntetésüket, és a mostani jogszabály életbelépése előtt szabadultak, elvileg a támogatásban rengetegen részesülhetnének, közöttük például a volt miniszterelnök, Adrian Năstase, a multimilliomos Gigi Becali vagy a korábbi közlekedési miniszter, Relu Fenechiu is.

Így aztán a korrupt politikusok, üzletemberek ahelyett, hogy visszafizetnék a közpénzeknek okozott kárt, még kártérítést is kaphatnának.

Természetesen közpénzekből.