Lehallgathatóvá szeretné tenni az amerikai kormány a Facebook népszerű üzenetküldő alkalmazását, a Messengert. A javaslat egy kaliforniai bíróságon került szóba. A titkosítás feloldására azért lenne szükség, hogy a bűnüldöző szervek belehallgathassanak a Messengeren küldött hangüzenetekbe. A Messenger jelenleg kétoldali titkosítást (end-to-end encryption) használ, ami elvileg azt jelenti, hogy az üzenetekhez még maga a szolgáltató sem férhet hozzá, csak a címzett és a feladó.

Abszurdnak tűnik a helyzet öt évvel az Edward Snowden által kiszivárogtatott információk fényében. A 2013-ban kirobbant botrány szerint az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) a PRISM fedőnevű programmal a többi internetes óriásvállalat mellett (Microsoft, Google, Yahoo, YouTube, Skype…) a Facebook adatforgalmát is megfigyelte. Éppen a botrány miatt köteleződtek el a tech-vállalatok a titkosítás és a felhasználó adatainak védelme mellett. Amit korábban titkos gyakorlata során végzett az állam, most nyilvánosan kéri, hogy hivatalból, törvényesen végezhesse ugyanazt a munkát. Az eset kapcsán újból kirobbant a vita, hogy lehet-e arra kötelezni a cégeket, hogy szoftvereik megváltoztatásával elősegítsék a felhasználók megfigyelését.

A volt CIA-ügynök Snowden egyesek szemében hős lett, az amerikai szervek azonban rendszerint kémkedéssel és lopással vádolják, maga Trump is hazaárulónak tekinti. És hogy még ki tekint kicsodát hazaárulónak? A Facebook hirdetési rendszere 65 ezer orosz felhasználót címkézett olyan személynek, aki „érdeklődik a hazaárulás iránt” . „A hazaárulást a történeti fontossága okán vettük be a kategóriák közé, de mivel illegális tevékenység, ezért már töröltük mint érdeklődési kört” – közölte a cég egyik szóvivője.

Persze kényelmetlen, hogy a Facebook akarva-akaratlanul (?) az orosz hatóságok rendelkezésére bocsájtott olyan érzékeny adatokat, amelyek alapján a hatóságok a potenciálisan árulóknak elkönyvelt személyeket beazonosíthatják és megfigyelhetik, de a háttérben egy másik megfigyelési botrány is lappang, amiről nehezebben veszünk tudomást, pedig sokkal többünket érint. A Facebook algoritmusa automatizált profilozást végez, ami azt jelenti, hogy a közösségi oldalon végzett tevékenységeink alapján különböző csoportokba kategorizál és címkékkel lát el, illetve érdeklődési területeket rendel a felhasználói profilunkhoz.

„A Facebook magánéletünk legintimebb részleteinek kihasználásából és eladásából él" – jelentette ki éppen Edward Snowden az év első felében kirobbant Cambridge Analytica-botrányra reagálva. A Nagy Testvér gondolata már régóta foglalkoztatja a közvéleményt, de míg az állami szervek megfigyelésével kapcsolatban többnyire még a közösségi elutasítás jellemző, addig a digitális adatainkat önként bocsájtjuk a tech-cégek rendelkezésére. Az adatok védelme természetesen az imént említett botrány miatt is egyre fontosabb célkitűzése az érintett vállalatoknak. Például kutatóként egyre nehezebb hozzáférni a Facebookon elérhető adatokhoz. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy azokat a Facebook nem használja arra, hogy egyre jobban megismerjen bennünket, hogy ezáltal minél több hasznot húzhasson ebből a „tudásából”.

Hogy ki a Nagy Testvér és ki a hazaáruló? Snowden szemszögéből nézve az amerikai kormány és a technológiai óriáscégek a Nagy Testvér. A Facebook most igyekszik eltávolodni ettől az imázstól, miközben a felhasználói adatokat próbálja „védeni” az állami szervektől. A hivatalos szervek árulózzák Snowdent, a Facebook pedig már egyenesen a felhasználóit hazaárulózza le, éppen a tőlük begyűjtött adatok alapján.

Mi pedig kapkodjuk a fejünket, és közben nem vesszük észre, hogy nem a hazát, hanem saját magunkat áruljuk el. Kiárusítjuk önmagunkat egy jó kis facebookozás kedvéért.