Kilencven lejnyi „meccspénz”, szurkolás és lelkesedés bemondásra, beöltözés és műérzelmek – John Leicester, az Associated Press (AP) sportújságírója katari vendégmunkásokkal együtt jutott be a 2022-es labdarúgó-világbajnokság házigazdájának stadionjaiba. Olyan vendégmunkásokkal, akiket fizetnek – azért, hogy szurkolók legyenek.

„Katarban valódi a sportszenvedély. Országunkban minden a sport körül forog” – mondta az atlétikai világbajnokság rendezési jogára sikerrel kandidáló katari pályázat háziasszonya,Aphrodite Moschoudi a prezentáció alkalmából. Ami biztos: az uralkodó emír hatalmas sportbarát, az ország arisztokratái és óriáscégei a PSG-től a Barcelonáig topklubok sorát támogatják (akár birtokolják is), a korlátlannak tűnő források pedig számos magas presztízsű sportesemény megrendezéséhez segítették hozzá a kis országot.

A jövőre is gondolnak: az ASPIRE tehetségkutató projekt és futballakadémia más országokból is gyűjti a fiatal labdarúgókat, azzal a háttércéllal is, hogy lesznek játékosok, akik szülőhazájuk helyett Katar színeit választják a későbbiekben. „Mellesleg” az ASPIRE több olyan országban is befektetéseket birtokol és iskolát működtet, amelyek FIFA végrehajtó bizottsági tagot adnak... A válogatott tele van olyan futballistákkal, akik bevándorló szülők gyermekei, és a vendégmunkások töltik meg a lelátókat is – mivel megfizetik őket.

Az AP riportja szerint a tehetős katariak éppenséggel nem égnek a vágytól, hogy mérkőzésekre menjenek, az Afrikából és Ázsiából érkezett vendégmunkásokból azonban „olcsó drukkerhadat” lehet toborozni. John Leicester egy olyan busszal utazott, amelyekkel a bevándorlókat szállítják labdarúgó-, kosárlabda- vagy röplabdamérkőzésekre.

A stadionhoz szállított drukkerek számokat kaptak, majd ezek alapján a fizetségüket. A röplabdamérkőzésen, amelyre az AP újságírója bejutott, 20-25 katari riált (kb. 25 lejt) kaptak a kenyai és nigériai vendégmunkások. Egy kenyai elmondta, ő ötven riált kapott azért, hogy kimenjen kézilabda-mérkőzésekre.

A vendégmunkások szívesen vállalják a rendes túlóráikhoz képest nem megterhelő „drukkermunkát", ráadásul a stadionokban és a csarnokokban van ingyen wifi, amelyet felhasználhatnak a családjukkal való kapcsolattartásra. A szurkolók a nap végén a buszokon megkapják fizetségüket – amelyért egy elit hotelben egy sört sem tudnának vásárolni.