A Wall Street Journal fontos empirikus kutatást végzett, és megnézték, az első 32 csoportmeccs alatt melyik csapat játékosai mennyit szimuláltak. Két dolgot néztek, a kamu esések számát és az ezekkel megnyert játékidőt.

A vizsgált meccsek alatt összesen 302 játékos hempergett a földön, összesen 132 percnyi tiszta játékidőt elnyelve ezzel. Senki nem vitatja, hogy ebből jelentős idő ment el ténylegesen fájdalmas pillanatokkal is. Azokat az alkalmat, amikor le is kellett végül cserélni a játékosokat, ki is húzták a statisztikákból. Így maradt 293 eset és 118 perc, 21 másodpernyi hempergés.

A kutatás során egy nem túl meglepő fiziológiai tényt is felfedeztek: a sérülés miatti szenvelgésre fordított idő szorosan összefüggött a meccs állásával. Vesztésre álló csapat játékosai összesen 40 alkalommal ‘sérültek meg’ és összesen 12,5 percet töltöttek gyötrődve a pályán. Míg a nyerése álló csapatok tagjai összesen 103 sérülést szenvedtek el, és közel négyszer annyi időt töltöttek szenvelgéssel.

Az eddigi, részleges, 32 meccs után készült statisztikák alapján a legtöbbször a brazilok ‘sérülései’ miatt kellett álljon a játék, legkevesebbszer pedig a bosnyákok miatt. A braziloknál Neymar ment igazán nagyot, összesen ötször kellett fetrengése miatt megszakítani a játékot, mindegyik alkalommal 15 másodperc múlva már lábon volt, és folytatta a meccset.

Időben a legtöbbet Honduras hozta össze, míg egy meccsen a legtöbb időt Chile szenvedte össze a spanyolok ellen, összesen 11 percet.

Egy másik rekorder Enner Valencia, az Ecuador játékosa, aki Honduras ellen már négy másodperccel a meccs kezdete után összeesett.