Bejelentette visszavonulását David Beckham, a francia Paris Saint-Germain 115-szörös angol válogatott labdarúgója.A 38 éves futballista az előző hétvégén bajnoki címet ünnepelhetett a PSG-vel, így ő lett az első angol játékos, aki négy különböző élvonalbeli bajnokságban is aranyérmes lett.

https://www.youtube.com/watch?v=oBgXFMylQig

Beckham a Manchester Uniteddel nyert Bajnokok Ligáját, világkupát, hatszor angol bajnokságot, kétszer FA-kupát, négyszer Community Shieldet, illetve pályafutása első nagyobb sikere az ifjúsági FA-kupa elhódítása a „vörös ördögökkel”. Spanyol bajnok és Szuperkupa-győztes a Real Madriddal, kétszeres MLS-bajnok a Los Angeles Galaxyvel, francia aranyérmes a PSG-vel. Felnőttkarrierjét 1994. december 7-én kezdte meg.

Az angol válogatottban 1996-ban mutatkozott be és 2009-ig volt a csapat tagja, 115 mérkőzésen 17 gólt szerzett háromoroszlános mezben. Az első angol játékos, aki három világbajnokságon is gólt szerzett, illetve az első brit futballista, aki száz Bajnokok Ligája-mérkőzést jegyezhetett fel.

„Hálás vagyok a PSG-nek, amiért felkínálta nekem a folytatás lehetőségét, de úgy érzem, most van itt az ideje, hogy befejezzem a pályafutásomat, amikor még a legmagasabb szinten számítanak rám” – köszönt el Beckham.

„Remélem, akkor is velünk marad valamilyen szerepben, ha a visszavonulás mellett dönt – mondta a közelmúltban Nasszer el-Kelafi, a PSG elnöke a L’Équipe-nek. – Nagyon fontosnak tartjuk, hogy velünk maradjon, csak rajta múlik, így lesz-e. Nagyszerű ember, várjuk a döntését.”

Beckhamet 2008-ban iktatták be az angol futball Hírességek Csarnokába, Pelé 2004-ben beválogatta a száz legjobb élő futballista közé. Ennek ellenére igazán nagy egyéni címet nem nyert pályafutása során (1999-ben és 2001-ben második lett a FIFA év játékosa-szavazáson), mutatva, hogy megítélése közel sem egyértelmű. Vitathatatlan rendkívüli hatása, futball-nagyköveti szerepe és az, hogy globális „márkanév" lett – ugyanakkor vita tárgyát képezheti, hogy mennyire volt világklasszis. Az viszont egyértelmű, hogy személyiségként legenda és az ezredforduló egyik futball-ikonja lett.

Mintaszerű technikával végrehajtott, „oktatófilmszerű" szabadrúgásai, beadásai védjegyévé váltak, 115 mérkőzéséből 59-szer kapitánya volt az angol válogatottnak – mutatva, hogy mekkora hatású vezér volt. Ugyanakkor fontos pillanatokban került rossz okból reflektorfénybe, gondoljunk 1998-as kiállítására az argentinok elleni vb-nyolcaddöntőn („Tíz hős és egy hülyegyerek"), vagy a 2004-es Eb-tizenegyesbakira Portugália ellen. Az éremnek persze másik oldala is van: az argentinok ellen 2002-ben győztes góllal „állt bosszút”, egy olyan tornán, amelyre az utolsó pillanatban rúgta ki nemzeti csapatát. Válogatott karrierje befejezése után még reménykedett benne, hogy bekerül a londoni olimpián szereplő brit csapatba, de nem adatott meg neki a lehetőség – maradt olimpiai nagykövet.

És talán ez a szó a legjobb, ha Beckhamet említjük: nem véletlenül dolgozik vele az UNICEF, vagy választották meg „Nagy-Britannia legnagyszerűbb nagykövetének.”

David Beckham úgy marad meg a kollektív futballemlékezetben, mint a kilencvenes-kétezres évek labdarúgó-nagykövete.