A labdarúgó Bajnokok Ligája történetében negyedszer fordul elő, hogy a döntő két résztvevője egy országból kerül ki: május 25-én a londoni Wembley Stadionban a Bayern München és Borussia Dortmund csap majd össze, miután a bajorok 7-0-s összesítéssel megsemmisítő vereséset mértek az FC Barcelonára.

A tiszta piros szerelésben játszó németek kezdték a mérkőzést. 8 mp múlva, egy felívelést lefülelve, már a katalánoknál volt a labda... A németek nem óvatoskodtak, azonnal letámadtak: öt-hat emberük zavarta már a hazai térfélen a Barca-védőket, így a labda csak nehezen került a középpályásokhoz, támadást szervezni, a csatárokat játékba hozni alig volt lehetőségük a házigazdáknak.

Óriási területen és nagy iramban kezdődött a játék, a megszerzett labdákkal mindkét együttes próbált gyors akciókat kezdeményezni, de legalábbis mozgatni az ellenfelet a hosszú passzokkal, a kapukat azonban nem sikerült veszélyeztetni az első tíz percben.

A 12. percben Arjen Robben léphetett ki ziccerben a jobb oldalon, de Gerard Piqué méteres hátrányról indulva az utolsó pillanatban beérte, és szerelte, a labda Víctor Valdés zsákmánya lett. A müncheniek elképzelése szerint alakult az első 15 perc: a hazaiak nem jutottak helyzetig, ellenben a németek előtt adódott lehetőség, és a labdával is inkább ők domináltak, mintsem a házigazdák. 

A 18. percben tankönyvbe illő akciót vitt a Bayern a jobb szélen, volt ütempassz (Robbentől), hátratalpalt labda (Schweinsteigertől), a lövés pillanatában azonban megint Piqué mentett nagyot Lahm elől. Nem tudott mit kezdeni a területtel a Barcelona, mutatóban sem volt tiki-taka, a fegyelmezett bajor védők mellett-között pedig nem volt lehetőség kiugratni a támadókat, és a párharcokat is rendre a vendégek nyerték meg.

A 24. percben először veszélyeztetett a Barcelona: Pedro engedett el egy bombát középről, jó 30 méterről, Manuel Neuer szögletre mentett. A 27. percben Xavi félfordulatból, 7 méterről lőtt a kapu fölé – igaz, már sípszó után –, de mezőnyfölényhez nem jutottak a hazaiak, sőt Piquének megint volt egy mentése. A 30. perchez érve picit közelebb került a Barcelona az ellenfél kapujához, de játékában és a befejezéseiben nem volt benne a gólveszély.

A 30. perc után alábbhagyott az iram, az állandó sprinteket felváltotta a jól megfontolt futás. A Bayern visszazárt a saját térfelére, a Barca labdajáratással próbálkozott kapu közelébe érni, de a területet jól zárták le a vendégek, és védelmük nagyon biztosan állt a lábán. Minden hazai mellett azonnal ott termett két vendégjátékos, egyazegyezni szinte lehetetlen volt. A megszerzett labdákkal pedig egy-két húzásos kontrákat vitt a német csapat, Robben szólója után Alex Songnak kellett blokkolnia.

Változatlanul nem tudott mit kezdeni a Barcelona a Bayern védekezésével, miközben az ellenfél egyre ritkább, de még mindig gyors támadásai végig merő életveszélynek bizonyultak. A Bayern 45 perccel közelebb került a döntőhöz, méghozzá úgy, hogy megizzasztotta ugyan magát az első félidőben, de sok izgulni valója nem akadt.

Messi a szünetben még nem állt be, a Bayern maradt saját térfelén, már nem erőltette a letámadást, megelégedett a kétsoros védelmi felállással, amelyet csak körbepasszolni tudott a Barcelona, azon áthatolni nem volt esélye.  A 48. percben aztán elég volt egy hosszú keresztlabda David Alabától, Robben már a jobb oldalon csinált egy cselt befelé, majd a jobbösszekötő helyéről ballal kilőtte a hosszút (0–1).

Nem igazán tett jót a  müncheni gól a mérkőzésnek, hiszen végképp kivette azt a kis élét is, ami még megvolt. Andrés Iniesta tőle szokatlan keménységgel buktatta Thomas Müllert, majd kisvártatva Javi Martínezt, Vilanova pedig az 55. percben lekapta Xavi Hernándezt, aki helyére Alexis Sánchez érkezett.

A hazai közönség hangos füttyel tüntetett, valóban nem ehhez volt hozzászokva az elmúlt években, a német vendégdrukkerek viszont olléztak: a pályán a Bayern-játékosok körbepasszolták a hazaiakat, akik nem túl nagy meggyőződéssel üldözték az ellent, és a labdát...

Elképzelés nélküli, erőtlen játékot mutatott a Barcelona, Xavi után aztán a másik karmester, Iniesta is elhagyta a játékteret, Messi bevetése pedig aligha vetődött fel: az argentin egykedvűen ücsörgött a kispadon. A német szurkolók nagyon élvezték a mérkőzést, érthetően...

A 72. percben megduplázta előnyét a Bayern: Franck Ribéry beadásánál Piqué két müncheni játékost megelőzve térdezte a labdát a saját kapujának bal felső sarkába. Öngól (0–2).

A 76. percben aztán a három spanyolt lefutó Ribéry ívelése csak eljutott az egyik társhoz, nevezetesen Thomas Müllerhez, aki a hosszún érkezve két védőt megelőzve a kapuba fejelt. Ismét K. O. (0–3)!

A hajrában a Barcelonának két vérszegény lövésre is futotta az erejéből, de a gólhoz így is a vendégek jártak közelebb. A játékvezető egy percet hosszabbított, aztán lefújta a mérkőzést. A bajorok és a barcelonaiak legnagyobb örömére.

Először 2000-ben találkozott egymással két azonos nemzetbeli együttes, akkor a Real Madrid simán, 3-0-ra nyert a Valencia ellen a Saint-Denis Stadionban. Három évvel később, 2003-ban az AC Milan és a Juventus mérkőzött meg a manchesteri Old Trafford Stadionban, és a piros-feketék gól nélküli döntetlent követően büntetőkkel diadalmaskodtak. A 2008-as moszkvai fináléban a Manchester United a Chelsea-t győzte le szintén 11-esekkel. Spanyol, olasz és angol döntő után következik tehát a német párharc a BL-sorozat zárómérkőzésén.

Bajnokok Ligája, elődöntő, visszavágó
Barcelona-Bayern München 0-3
Gól: Robben (48.), Piqué (72. – öngól), Müller (76.)
Továbbjutott: a Bayern München, 7-0-val