A kormányellenes tüntetések visszatérő eleme, Bukarestben és Budapesten is, a világító mobiltelefonok magasba tartása. Ugyanez a gesztus jelent meg a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó idei kiadásának eddigi legszenvedélyesebb közönségreakciójában: a hétfő esti Jami körzetet állva tapsolták, a félhomályban, fények nélkül meghajoló színészeket pedig telefonokkal világították meg. Bár gyakorlati célja volt, a gesztus értelmezhető egyfajta tüntető szolidaritásként is, egyetértésként a szerb-magyar-horvát koprodukcióban készült előadás üzenetével.

Az áldokumentarista előadás egy létező településen, Jamenában játszódik, amely az egyetlen olyan szerb falu, amely Bosznia-Hercegovinával és Horvátországgal is határos. A többi fikció, de az alkotók saját tapasztalatából, tehát valóságelemekből állt össze. Az alapszituáció: Jamenában ősember-maradványokat találnak, a leletre pedig mindhárom ország igényt tart saját nemzeti mítoszgyűjteménye kiemelkedő darabjaként, és ezen jól hajba is kapnak.Az előadás az 1990-es évek elején – a nagyon közeli múltban – kitört délszláv háborút és Jugoszlávia szétesését dramatizálja, kísértetiesen emlékeztet ugyanakkor az Európai Unióban jelenleg folyó vitákra, illetve bármilyen, látszólag a nemzeti értékeket előtérbe helyező, valójában gyűlöletkeltő diskurzusra. A Jami körzet azt állítja: az etnikai konfliktusok felülről gerjesztettek, a média, a politikusok, az akadémikusok, a közoktatásban dolgozók óriási arányban felelősek érte. A szerb, horvát és bosnyák „anyaország” – azaz Isidora Simijonovic, Jelena Graovac és Nina Neskovic színésznők – különböző közszereplők bőrébe bújva, egymásra tromfolva illusztrálják a nemzeti mítoszépítés végsőkig túlzott abszurd megnyilvánulásait. „Ha Boszniát kivasalnánk, akkora lenne, mint Amerika” – oktat például büszkén a bosnyák óvónéni. A három párhuzamos monológfolyam a folyton bizonygatott különbözőség és a nyilvánvaló azonosság közötti ellentét iróniájára épít.„A nemzet a sikertelen emberek utolsó mentsége” – így szólt az előadás utáni beszélgetés legkeményebb mondata. A rendező, Kokan Mladenović arra utalt ezzel, hogy a Jami körzet a nemzetpolitika hatalmi érdekek mentén történő kihasználásáról szól. Az előadás bárkire vonatkozhat, ahol a nemzeti kártyát kijátsszák, a szerbeknek, bosnyákoknak vagy horvátoknak nincs monopóliumuk a politikai idiotizmusra, jegyezte meg Mladenović, aki egyébként a temesvári magyar társulat rendszeres vendégrendezője.

A nemzet 19. századi ideája elavult, mondja az előadás, de egyelőre nincs rá kielégítő alternatíva. Vannak nemzetközi cégcsoportok, akárcsak a Jami körzet, a vidámpark, ahol mindenki jól meghatározott szabályok szerint beszél, viselkedik és gondolkodik. A „fantasztikus” Jami körzet lakói célok nélkül maradtak, ők az ún. „useless generation”, akiknek már a munkájára sincs szüksége a társadalomnak, mert ezt elvégzik helyettük a robotok.