Különleges hangszerparkjával turnézott Romániában nemrég a főiskolai zeneoktatókból álló InFusion Trio együttes, Magyarország egyetlen looper-zenekara. Úti élményeikről, benyomásaikról faggattuk a csapat frontemberét, Weisz Nándort, de a sajátos hangzásvilágú és humorú csapattól az erdélyi zeneiskolás növendékeknek is kértünk szakmai útravalót.

Keresztül-kasul bejártátok egy kisbusszal és friss Stardust lemezetekkel Romániát – Nagyszeben, Bukarest, Csíkszereda, Székelyudvarhely –, az állomáshelyeitekről nem mulasztottatok el helyszíni turnéfilmekkel jelentkezni, de most a mérlegetek érdekel. Hogy sikerült, és van-e már új erdélyi tervetek?

Mivel zenekarunknak ez volt a harmadik erdélyi turnéja, a legtöbb városban már játszottunk, és ismertük a helyszíneket, kivéve a mostani csíkszeredait és marosvásárhelyit, de ezek is nagyon tetszettek nekünk. Viszonylag kevés idő állt rendelkezésünkre, hogy körbenézzünk a városokban, mivel 6 nap alatt 5 koncertet játszottunk, de reméljük, hogy legközelebb több szabadidőnk lesz erre is.

A zenekar rengeteg változatos helyszínen játszik általában, úgyhogy számunkra teljesen megszokott ez a dolog. Sőt szeretjük is az ilyen jellegű kihívásokat: koncertműsorunkat is az adott helyszín jellegéhez és közönségéhez igazítjuk.A turné összességében jól sikerült: nagyon tetszett a közönség reakciója. Székelyudvarhely a zenekar közös nagy kedvence, mert ott már egy kialakult rajongótáborunk van, sok az ismerős, és mindig nagyon jó hangulatúak a koncertek. 

Az egyedüli gyenge pontja ennek a turnénak a koncertjeink időben történő beharangozása volt. Sajnos általában a helyszínek csupán egy héttel érkezésünk előtt kezdték el hirdetni az eseményt, így többször is visszahallottuk, hogy későn értesültek a koncertekről az emberek.

Terveink között szerepel még, hogy bekerüljünk különböző szabadtéri fesztiválokra is, mivel tapasztalatunk szerint az ilyen jellegű fesztiválokon nagy sikerű koncerteket játszhatunk.

Mi volt a turné legmeglepőbb élménye számodra? A pozitív és negatív is érdekelne.

A legmeglepőbb élményünk a bukaresti Balassi Intézetben történt. A koncertre eljött egy 92 éves bácsi, aki állítólag azért hallgatott meg minket, mert fenntartásai voltak a modern hangzásvilágunkkal kapcsolatban. A koncert után megvárt minket az aulában és gratulált nekünk személyesen. Azt mondta, soha nem hallott még ilyen különleges és igényes zenét.

Negatív élményünk az egyik helyszínen a szállásunk minőségével kapcsolatban alakult ki, de aztán ezt is megoldottuk: kerestünk magunknak egy kifizethető és igényes hotelt.A székelyudvarhelyi fellépésről beszámoló filmetekhez a „MiccsFusion Trio” nevet illesztettétek. Mi volt a célotok ezzel?

A zenekar tagjai különösen rajonganak az ilyen típusú ételekért, ezért alig vártuk már, hogy erdélyi turnénkon valahol ehessünk miccset. Bukarestben a Balassi Intézet egyik alkalmazottjától kaptunk egy tippet, hol készítik különösen jól ezt az ételt. Nem is haboztunk sokáig, továbbindulásunk reggelén felkerestük a helyszínt és falatoztunk.

Hogyan írnád le az új lemezeteket olyan valaki számára, aki még sose hallott looper-muzsikát?

Elsősorban nem gondoljuk, hogy olyan fontos megértetni az emberekkel, hogy amit hallanak, az looperekkel felépített zene. Az a lényeg, hogy amikor beteszik a CD-t, vagy eljönnek a koncertre, tetszik-e nekik az, amit hallanak. A visszajelzések alapján nagyon elégedettek az emberek az új zenei anyaggal. Változatos, egyedi hangzásvilágú jól felépített zenék kerültek a lemezre.

Melyik a kedvenced a lemezről, és miért éppen az?

A zenekar nagy közös kedvence saját szerzeményünk, a Stardust, ami egy jó hangulatú, táncolható vidám klubsláger. Szövegét Mészáros Dániel barátunk írta, aki egyébként az első lemezünk dalszövegeit is készítette. Szeretjük még az Új Világ című szerzeményünket is, amit Dvořák IX. szimfóniájának témájára írtunk. Ehhez a számhoz a rendkívül különleges ritmikájú dalszöveget Molnár Tamás írta.

Kinek szól a zenétek?

Az első alkalommal, amikor egy németországi kisvárosban szembesültünk azzal, hogy nagyrészt nyugdíjasok lesznek a hallgatóink, gondolkoztunk rajta, hogy megváltoztatjuk a koncertműsort, de végül az eredeti koncepció mellett döntöttünk. A koncert végén rengetegen jöttek oda nekünk gratulálni és az összes hangzó anyagot, amit kivittünk magunkkal, megvették tőlünk. Ekkor vált számunkra egyértelművé, hogy a zene teljesen kortalan, úgy, mint a közönségünk.

Képzett zenészekként nézitek a világot: mit tanácsoltok a zeneiskolás diákoknak, hogyan tartsanak ki az iskolában, és mire összpontosítsanak, amikor elbizonytalanodnak?

Mivel mindhárman aktívan tanítunk is zeneiskolákban, és látjuk, merre tart a zenei képzés, azt tanácsolnánk a diákoknak, ha komolyan szeretnének zenéléssel foglalkozni, elengedhetetlen a gyakorlás. Csak azokból válik nagyszerű zenész, akik a pályájuk elején nem sajnálják az időt és energiát technikai fejlődésük érdekében. Nagyon fontos, hogy hallgassanak minél többfajta zenét, tágítsák a zenei ízlésvilágukat, kísérletezgessenek sokfajta dologgal. Minél egyedibb egy zenész, annál több esélye lesz a későbbiekben érvényesülni. A legfontosabb: ha úgy érzik, jó úton haladnak, soha ne adják fel, mert a tehetség előbb-utóbb utat tör magának.