A kolozsvári születésű Korniss Péter vintage fényképeiből nyílt különleges tárlat a Balassi Intézet bukaresti központjában. Egyszerre közvetlen és ünnepélyes hangulatú kiállításmegnyitónak lehettünk a részesei.

A szerda este megnyílt kiállítást csütörtök este a bukaresti Szépművészeti Múzeumban a fotóművész újabb tárlatnyitója követi.

Korniss Péter két évtized után tért vissza egyéni kiállítással a fővárosba. Megtudtuk, ez alkalomból a Balassi Intézet még a biztonsági rendszert is a legmodernebbre cserélte, ugyanis az április 10-ig látogatható tárlat rendkívüli értékkel bír.

A jelenleg Budapesten élő, de kolozsvári születésű Korniss Péter az első Kossuth-díjas magyar fotográfus, a Nemzet Művésze, Pulitzer-emlékdíjas és Prima Primissima-díjas művész, korábban a World Press Photo nemzetközi zsűrijének volt tagja. Úgy fogalmazott, a Balassi Intézetben megnyílt tárlata „fotótörténeti kiállítás”. A hatvanas-hetvenes években készült, a hagyományos paraszti világot bemutató képek, nyomatok, nagyítások nagyjából ugyanakkor készültek – régi technológiával, saját nagyításban –, mint a felvételek, tehát a kiállított fotók 40–50 évesek.

A jelenlegi és a március 22-én megnyitandó kiállítás nagyon összetartozik, és mégis különböző – hangzott el. Összetartozik a téma miatt, amely Korniss szerint „élete egyetlen témája” – a közösségi kultúra, „amely köztudottan a mai modern világban egyre olvadóbban van”.

A tárlatnyitón az is kiderült, hogy Korniss az egyetlen magyar fotográfus, aki pénzt gyűjtött arra, hogy román nyelven publikáljon egy albumot, az Inventar, imagini ardelene 1967-98 című kötet 1998-ban jelent meg.

Nem készült fotósnak

Korniss Péter a Radio France International által készített interjúban elmesélte: nem készült fotósnak, de miután jogászhallgatóként az 56-os forradalom következményeként „kipenderítették” az egyetemről, elment segédmunkásnak egy fényképész szövetkezethez. Kiemelte, ez nem művészfotózásról szólt, volt olyan nap is, amikor több mint száz gyerekportrét készített, de fotózott esküvőket, temetéseket is.

„Ha valaki ilyen lentről kezdi, annak két nagy előnye van: az egyik, hogy megtanulja a lépéseket, a másik pedig az, hogy a nagyon lentről kezdő mindent megbecsül, megbecsüli azt, hogy ezzel foglalkozhat” – fogalmazott a fotóművész. Hozzátette, a fényképsorozatok elkészítésekor a bizalmat tartja a legfontosabbnak, ami minden emberi kapcsolatra is általánosan érvényes.