„Az Ütközések a ma emberéről szól. Férfiakról és nőkről, olyan történetekről, amelyek önállóan is érvényes események, de összességében egy változatos képet mutatnak rólunk” – mondta Dimény Levente, az előadás rendezője Nagyvárad Táncegyüttes szerdán a váradi Szigligeti Stúdióban bemutatott új darabjáról.

Mintegy tükröt tartanak a nézők elé a táncegyüttes új darabjában, melyben emberi viszonyokat, dominanciaharcokat táncolnak el kifejezően, közérthetően az egyenruhaszerű öltönybe bújt táncosok. A zakók, cipők le- és felvétele jelzi olykor a szerepek, szereplők közötti különbségeket az epizódokból összeállított előadásban, melyben mindennapi küzdelmeink jelennek meg.

Konformálódás vagy kívülmaradás, befogadás vagy kiközösítés – ez is tétje egy-egy „ütközésnek”. Hiszen a sztereotípiák világában hogyan is lehet „igazi nő” valaki, ha fintorog a csuklójára szórt parfümtől, és hogyan lehet „igazi férfi” az, aki nem vesz részt a férfias játékokban?

Eljátsszuk/eljátsszák a táncosok a hétköznapi életben elvárt szerepeket, vagy éppen konfrontálódnak azokkal, van, aki a teljes megaláztatásból veszi át a vezető szerepet, van, aki nem akar vagy nem tud azonosulni a tőle elvártakkal. A szerelem magakelletése, kibontakozása éppúgy megjelenik a darabban, mint annak játszmái, gyűlöletté, harccá torzulása egészen másik fél teljes leigázásig, amelyet nagyon egyszerűen, de plasztikusan mutatnak be – a férfi zakóját keríti a nő elé, azzal fogja vissza menekülését.

A férfi–nő közötti harmónia, szerelem, harc ábrázolása mellett ugyanakkor az egyik legkifejezőbb jelente az előadásnak, mikor három pár táncol: férfi és nő, férfi és férfi, nő és nő.

Cári Tibornak sikerült a magyar népzenét és népdalt szervesen ötvözni kortárs dallamokkal és a táncegyüttes zenekara is méltán kapta a nézők és szereplők és színpadra hívott alkotók tapsát az előadás végén. A Nagyvárad Táncegyüttes tagjai pedig ismét bebizonyították, hogy nemcsak a néptánc mesterei.