banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

Elérte befogadóképességének határát a Kisiratosi Népzenei Tábor

Augusztus első hetében zajlott Kisiratoson a 4. Népzenei Tábor, amelyben citera- és néptáncoktatást, népdaléneklést, kézműves foglalkozásokat tartottak a közel kétszáz résztvevőnek.

A Kárpát-medence egyik legnagyobb népzenei tábora minden korosztályhoz szólt, kezdőkhöz és haladókhoz egyaránt, s neves oktatók foglalkoztak a népzene iránt érdeklődőkkel. A napi két próba mellett számos szabadidős tevékenységen is részt vehettek az anyaországból és az Arad, Temes és Bihar megyéből érkezők, akik szombat este a kisiratosi kultúrházban gála keretében mutatták be a tanultakat.

Nyolc évvel ezelőtt bontakozott ki az Arad megyei Kisiratoson a citeramozgalom. Az akkori polgármester, Almási Vince a csorvási Juhász Kálmán oktatót kérte fel, hogy a helybelieket megismertesse a népi hangszerrel, amely egy emberöltővel ezelőtt még majdnem minden kisiratosi háznál is megtalálható volt.

A példa ragadós volt, immár a környékbeli települések is próbálják a kisiratosiak példáját követni. „Ez a mi küldetésünk, hogy a szórványmagyar településeken megalakuljanak a citerazenekarok. Fontos számunkra, hogy felemeljük a népzene által a magyar kisebbséget, és a szívükbe ültessük a magyar népzenét” – mondta a szombat esti gála előtt Juhász Kálmán táborvezető, aki szerint a tanulás és a fejlődés lehetősége teszi igazán vonzóvá a tábort. „Ezek a gyerekek évről évre visszatérnek hozzánk, és és végül is megtanulnak úgy citerázni, hogy saját maguk örömére és a településük gyönyörűségére szórakoztathatják az ottani lakosokat” – tette hozzá a csorvási oktató.

Az idei táborban 180-an vettek részt: citerások, népdalt és néptáncot tanulók, de emellett kézműves foglalkozásokat is tartottak a táborozóknak, akik különböző szabadidős tevékenységeken – pónilovagláson, szekerezésen, strandoláson, disznóvágáson és malacmosó-versenyen – vezethették le a próbák fáradalmait. „Többen is jelentkeztek, de sajnos csak ennyi személyt tudunk elszállásolni és étkeztetni. Reméljük, jövőre többet fogadhatunk” – árulta el Korondi Erika, a magyar határszéli falu idén megválasztott polgármestere. Magyaroszági – csorvási, nagyszénási, orosházi és szabadkígyósi – diákok mellett több Arad, Temes és Bihar megyei településről érkeztek fiatalok, ami a polgármester számára azért is öröm, mert céljuk, hogy a partiumi és bánsági szórványmagyarság ifjúságát összetartsák ez által.S hogy miért ilyen népszerű a citera, a parasztember hangszere? „Viszonylag egyszerű a hangszerkezelés, és elég gyorsan lehet az alapokat elsajátítani úgy, hogy sikerélményt nyújtson – adott magyarázatot az oktatók egyike, Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola citeratanára. – Míg egy trombitásnak vagy hegedűsnek több hónapot kell gyakorolnia a hangszer megszólaltatására, egy citerás már egy hét után kisebb gyermekdalokat el tud játszani a hangszeren. Régen is azért volt népszerű, mert egy átlagos zenei képességű ember az alapokat igen gyorsan elsajátította, viszont ahhoz, hogy valaki mesteri szinten játsszon a citerán, bizony, éveket kell gyakorolni.”

Borsi Ferenc mellett olyan neves oktatók voltak az anyaországból, mint Dudás Klára, Gersy Lili vagy Krajcsó Bence. Utóbbi, a Népművészet Ifjú Mestere az első kivételével valamennyi kisiratosi táborban részt vett. „Áprilisban szóltam a szervezőknek, hogy agy angliai turné miatt nem tudok eljönni, de végül korábban befejeztem, és örömmel vettem részt ismét – mondta. – Olyan jó a hangulat, olyan kellemes tábori légkör alakul itt ki, hogy szerintem nincs, aki ne érezné jül magát. Nekünk, kis-magyarországiaknak külön öröm látni, hogy ugyanolyan jelentőséget tulajdonítanak itt a citerának, mint otthon, sőt talán még nagyobbat.”

Népdaléneklésre a temesvári Tóth Dorottya, néptáncra mások mellett Miklós János és Miklós-Papp Zsuzsanna tanították a fiatalokat. Miklós János szerint a hagyományok átélése a fontos, ezért kell megtanítani táncolni az új nemzedék tagjait, mert azáltal élik meg ezeket a népszokásokat. „Kraszna- és Berettyó-menti táncokat tanítottunk, de megismertettük őket a történelmi Szilágyság népszokásaival, népviseletével, elővettük a régi vármegyetérképeket, és megmutattuk, hol is helyezkedik el ez a régió, elmagyaráztuk, hol, milyen táncokat járnak – mesélte. – Ütköztetni, megismertetni kell őket a saját hagyományaikkal, mert ha nem tudnak róluk, sokkal szegényebbek maradnak.”

A szombat esti gálán a szervezők, táborozók és nézők egyaránt meggyőződéssel állították: immár a kisiratosi a Kárpát-medence legnagyobb népzenei tábora.

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kimaradt?