Életének 74. évében hosszas betegség után hétfő hajnalban elhunyt Budapesten Oláh János József Attila-díjas költő, író és szerkesztő - közölte az MTI-vel a Magyar Írószövetség. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) saját halottjának tekinti az irodalomszervezői munkásságáról is ismert szerzőt.

A Közel című regény, Az Örvényes partján és a Száműzött történetek című elbeszéléskötetek, a Kenyérpusztítók című dráma Babérkoszorú-díjas szerzője az 1960-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajújító alakja volt - idézi a közlemény Szentmártoni Jánost, a szervezet elnökét, aki kiemelte azt is: Oláh János a Magyar Írószövetség egyik leghűségesebb választmányi tagja, valamint Arany János Alapítványának elnöke is volt.

„Végső küzdelmét méltósággal vívta, olyan bátran, mint ahogyan élt. Hiánya pótolhatatlan lesz. Irodalmi öröksége felbecsülhetetlen, példaértékű, nemzedékekre kiható munkásság" - fogalmazott Szentmártoni János.

Oláh János 1942. november 24-én született Nagyberkiben, gyermekkorát a Somogy megyei településen és Soroksáron töltötte. Költői, írói mivoltát később erőteljesen meghatározta az archaikus paraszti, valamint a főváros közelében tapasztalt parasztpolgári világ élménye. Művészet iránti fogékonysága előbb a képzőművészet irányába sodorta: középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta.

1966-ban szerzett diplomát az ELTE magyar-népművelés szakán, majd 1971-1972-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edzőképző szakát is. Az egyetemen már részt vett a folyóirat-alapítási kísérletekben, irodalmi pályája a legendás Kilencek alkotócsoport - amelynek egyik vezéregyénisége volt - 1969-es Elérhetetlen föld című antológiájában indult.

1966-tól könyvkereskedő, majd művelődési házban propagandista. 1968-tól szabadfoglalkozású, 1970-től kultúrházban dolgozott. 1971-ben kötött házasságot Mezey Katalinnal, három gyermekük neveléséhez 1973 és 1975 között elsősorban cselgáncsedzői tevékenysége biztosított egzisztenciát. Könyvei rapszodikusan jelentek meg, az aczéli kultúrpolitika azonban mind a recepciót, mind az elismeréseket tekintve háttérbe szorította, elhallgatta.

A rendszerváltozás előtt a Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője volt, majd 1994-ben elnyerte a Magyar Írószövetség számos tehetséget felkaroló folyóiratának, a Magyar Naplónak a főszerkesztői tisztét. Az ezredfordulótól felépítette a Magyar Napló Kiadót is, amely időközben a színvonalas kortárs irodalom egyik megkerülhetetlen műhelyévé vált.

Oláh János főbb művei közt tartják számon a Fordulópont (versek, 1972); a Visszatérés (regény, 1979); a Jel (versek, 1981); Az őrült (regény, 1983); a Nagyító fény (válogatott versek, 1991); a Vérszerződés (novellák, 2001); valamint a Por és hamu (versek, 2002) című köteteket is. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel.

Az MMA közleménye szerint költészete több mint fél évszázadot ölel át, mégis egy tömbből való versvilág: ugyanaz a magyar földhöz kötött, ugyanakkor univerzálisan filozofikus, egyszerre érzéki és racionális poézis. A Kilencek költőcsoport debütáló antológiájának Oláh János által írt címadó költeménye egyúttal programadó ars poetica is, amelyet Bertha Zoltán irodalomtörténész "emblematikus, korszakjelző versnek" nevezett.

A szerző eredetileg a líra felől közelítette a prózaírást, Közel című regénye visszhangtalansága ellenére a hetvenes évek magyar prózájának egyik legizgalmasabb megújítási kísérlete. Irodalmi munkásságában a költészettel és a prózaírással azonos súlyúnak tekinthető a szerkesztői tevékenység, noha valódi irodalom- és kánonformáló lehetőséghez csupán az ötvenedik életévét betöltve, a Magyar Napló főszerkesztőjeként juthatott - olvasható az MMA közleményében.

Oláh János kulcsszerepet játszott a közmédia együttműködésével eddig hat alkalommal megrendezett, Versmaraton című költészet napi rendezvény szervezésében is.

Munkásságáért 1992-ben Greve-díjjal, 1994-ben József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2009-ben Bethlen Gábor-díjjal, 2012-ben Márai Sándor-díjjal és Arany János-díjjal, míg 2014-ben Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. 2013-ban választották a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának rendes tagjává.

Az MMA saját halottjának tekinti a hétfőn elhunyt irodalmárt, akinek temetéséről később intézkednek.