A Boldogság expresszel zárult a Szigligeti Színház miniévada, amelynek hét napja során az elmúlt évad tizenkét előadását láthatta újra a nagyváradi közönség. A záróesten átadásra kerültek a társulati díjak is.

Elsőként azokat a hűséges nézőket díjazták a szervezők, akik évtizedek óta bérletesei a színháznak: az Aranybérletet idén Molnár Judit és Pásztai Ottó kapták.

A háttérmunkások számára járó Kulissza-díjról a színház munkaközössége jelölései alapján a színház vezetősége döntött; az idei díjazott Lázár Attila világosító lett. A színház vezetősége ugyanakkor Aranyszilva és Aranykörte díjakkal jutalmazta a színház díszletépítő munkásait, valamint műhelyét.

A Szigligeti Társulat 35. életévét be nem töltött színművészének járó díjat, a társulati tagok szavazatai alapján, ezúttal Ababi Csilla kapta.

A 2015-2016-os évad Közönségdíjasára online, a színház weblapján, valamint a miniévad alatt kitöltött űrlapok segítségével lehetett szavazni. A nézők döntése értelmében a népszerűségi díjat idén Szotyori József kapta.

A Nívódíjak odaítéléséről egy háromtagú zsűri döntött: Budaházi Attila, a Csíki Játékszín dramaturgja, Koltai M. Gábor rendező, valamint Theodor Cristian Popescu rendező kiemelték, hogy három fejlődni akaró és erős társulat színes alakításait láthatták az eltelt néhány nap alatt. A zsűritagok döntése értelmében a legjobb bábművész Oláh Anikó Katalin, a legjobb táncos Brugós Sándor Csaba, a legjobb mellékszereplő Kocsis Gyula, a legjobb női főszereplő Ababi Csilla, a legjobb férfi főszereplő pedig Hunyadi István lett.

Az est Kovács Enikő színművésznő megünneplésével folytatódott, aki idén pályára lépésének harmincadik évfordulóját ünnepli. Hajdu Géza laudációjában kiemelte: a Váradon eltöltött három évtized alatt olyan remek főszerepekben láthatta őt a közönség, amelyek minden magyar színésznő álmai lehetnek.

A 2015-2016-os évad Életműdíját a Szigligeti Színház művészeti tanácsa a legendás hírű Szabó József Ódzsának ítélte idén, aki – mint ahogy az Hajdu Géza méltatásában is elhangzott – „csendes tóba dobott kő gyanánt borzolta fel a magyar és a váradi színház állóvizét”, olyan újszerű előadásokat teremtve, amelyek költőiségüknél fogva maradtak emlékezetes alkotásai a XX. és XXI. századi színháztörténetnek.