Fotótárlat: roma közösségekről, gyerekekről, ifjakról, szegénységről, életkedvről
Már a Bernádyba való belépéskor jó érzés fogta el a látogatót, szólt a zene, próbáltak a táncosok, pedig megmondták nekik a szervezők, nem kell „túl komolyan venni” a feladatot, hiszen „csak” egy megnyitó lesz.
A Maros Művészegyüttes zenészei és táncosai készültek, nem hagyták a véletlenre, és rövid, pergős, jó hangulatú műsorral tették egyedivé a marosvásárhelyi Bernády Ház tetőtéri kiállítótermében az eseményt, ahol a székelyföldi roma közösségekről készült fotósorozatot nyitotta meg Nagy Miklós Kund művészeti író, házigazda, és Ádám Gyula, csíkszeredai fotóművész.
A marosvásárhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi fotóművészek úgy örökítették meg a látottakat, hogy időt áldoztak az ismerkedésre, a kommunikációra, nézelődésre, beszélgetésre. Lehetett volna akár úgy is, hogy két-három nap alatt letudják az egészet, kimennek, kattintgatnak, aztán kiválasztják a legjobban sikerült felvételeket – magyarázta Ádám Gyula.
De nem így történt, mert a sikeres projekthez olyan fotóskollégákat hívott meg, akikről tudta, hogy kellő empátia- és kommunikációs készséggel rendelkeznek, tapasztalatuk is van az emberekkel való kapcsolatok működtetésében – ami meg is látszik a kiállított fotókon, amelyek a disznóvágástól, a seprűkötésig, az ebédfőzéstől a temetésig, vagy csak úgy a szabadidő egyszerű eltöltéséig sok mindent megörökít. Vagyis azt, amit a fotós lát, vagy láttatni akar, Nagy Miklós Kund szerint ugyanis érdekes volna megtudni, hogy vajon azok, akiket fotóztak, milyennek látják önmagukat, saját életüket, mindennapjaikat „belülről”?
A Bernádyban két hétig látható kiállítás eltér az eddigi, hasonló témájú tárlatoktól, elsősorban abban, hogy most gyerekek, fiatalok néznek szembe a kamerával. Korábban a fotográfus inkább az öreg, barázdált arcokat szerette lefotózni, ráncos kezeket megörökíteni. Ebben változás állt be, kisgyerekek, fiatalemberek, szomorúak, vidámak, átlagosak, vagy valamitől különlegesek szerepelnek a színes felvételeken. A téma nagyon gazdag, sok lehetőséget tartogat, számos kiállítást lehetne szervezni, ez most a mélyszegénységet mutatja be, ami a székelyföldi roma közösségeket jellemzi – hangzott el a megnyitón. Ízelítő a valóságból, gondolkodásra serkentő szelete az életnek.
A vándorkiállítást már bemutatták néhány helyen és sikerrel, mert a lefotózottak közül is látták jópáran, meg is beszélték, hogy mikor és hol készült egy-egy fotó, mi történt éppen akkor – magyarázta Ádám Gyula, aki azt is kifejtette, hogy büszke fotóskollégiára, akik jó munkát végeztek, elnyerték fotóalanyaik bizalmát, többször visszatértek a közösségekbe, együtt ettek velük, közösen mulattak, megvitatták az élet dolgait, osztoztak bánatukban, örömükben.