Három napon át együtt ünnepelt a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata és közönsége a hétvégén. A színházi világnap valójában korábban volt, de mivel idén éppen a húsvét vasárnapjára esett március 27-e, így egy héttel később, de annál bőkezűbben ünnepelték meg a kolozsvári színészek, színházközeli emberek és színházrajongók a jeles napot.

Pénteken két színész-zenekar, a kolozsváriak Loose Neckties Society nevű bandája a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház férfiszínészeiből álló együttesét, a Tesztoszteron Zenei Alakulatot látta vendégül. Az emeleti előcsarnok két végében felállított két színpadról egymásnak felelgettek a világnapi üzenet sorai, majd a táncra perdítő a dalok – a népes közönségből kevesen bírtak ülve maradni a fergeteges buliban. 

Szombaton a már hagyományos kulisszajárásra jelentkezhetett be, aki kíváncsi volt a művészbejárók, műhelyek, színész-öltözők világára, arra a labirintusra, amely a színpad és a nézőtér mögött-alatt rejtőzik, és amely év közben rejtve marad a nézők előtt. A kulisszajárás már azért is megunhatatlan, mert mindig más-más színész vezeti végig a kíváncsiak csoportját, és persze minden színész külön látásmódot, külön „produkciót” jelent. Talán ez az oka, hogy évről-évre sokan jelentkeznek az előre meghirdetett túrákra. 

Fent az előcsarnokban puzzle-rakó verseny zajlott, de a gyermekeknek nem akármilyen kirakóst, hanem A kétbalkezes varázsló című előadáson készült képet kellett minél gyorsabban kirakniuk. Az előadásban közreműködő bűvész, a kolozsvári gyerekek kedvence, Belloni mester is tiszteletét tette, varázsolt és (mindenkit el)bűvölt.

Este a Via étteremben színészek főztek, szolgáltak fel és szórakoztatták – azt, aki kifizette a 135 lejes menüt. Igaz, az árban benne volt a művészek különműsora is. Az étlap is nagyon kecsegtetően hangzott: előétel medvehagymás mozzarellás tortilla paradicsomlekvárral, a főétel portói boros mártásban készült sertéskaraj krumplipürével és spárgával. A desszert túrófagylalt volt erdei gyümölcsös öntettel. 

Vasárnap asztaltenisz-bajnokságon mérték össze tudásukat a társulat tagjai és rajongói. A jó idő, a Szamos-part, az otthonos hangulat még késő este is a pingpongasztal köré csalogatta a játszani vágyókat.  Nem ez volt az egyetlen ok, amiért még éjfélkor se akarózott szétoszolni a tömeg: bográcsozás, folyóparti piknik, csillagos ég alatti koccintás koronázta a háromnapos ünnepet.