Kelet-közép-európai zsinagógákat bemutató kiállítás nyílt Marosvásárhelyen a Kultúrpalota előcsarnokában. 

A tárlaton láthatók elhagyott, romba dőlt zsinagógák, olyanok, amelyek felújítása most van folyamatban, olyanok, amelyeket használ az adott település zsidó közössége, illetve olyanok, amelyek funkciója megváltozott és valamilyen kulturális intézménynek adnak otthont.

A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség szervezésében bemutatott kiállítást egy rövid megemlékezés előzte meg péntek délután a holokauszt emlékművénél, a Kossuth- és Arany János utcák találkozásánál álló parkban. Kilyén Ilka színművész Radnóti Miklós Töredék című versét adta elő, majd ugyanazt román nyelven Ion Rițiu.

A Kultúrpalota előcsarnokában kiállított pannókon különféle típusú zsinagógák láthatók: parasztház-típusú, polgárház-, vagy protestáns típusúak. Látható a prágai, a szabadkai, Budapestről több zsinagóga is, a Salamon Temploma típusú zsinagóga Vácról, a katolikus templom típusú Szombathelyről, vagy a bizánci templom típusú zsinagóga Szabadkáról.  A tablókon a virágzó élet és a veszteségek is megfogalmazódnak.

A vándorkiállítás anyagához csatolták a marosvásárhelyi egyetlen működő zsinagóga fotóját és adatait is. Dr. Csige Sándor Zoltán, csíkszeredai főkonzul arról beszélt, hogy milyen szerepük volt a zsinagógáknak a városok gazdasági, társadalmi és kulturális életében, a zsinagógák hozzájárultak ahhoz, hogy a zsidó közösség otthon érezze magát. Ma már inkább az emlékét őrzik a közösségeknek, és figyelmeztetnek, milyen katasztrofális következménye lehet annak, ha engedünk az ordas eszmék elterjedésének.

A Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségi tisztségét Magyarország tölti be, annak vezetőségi tagja Füzes Oszkár, Magyarország volt bukaresti nagykövete, hívta fel a figyelmet arra, hogy nem akármilyen kiállításnak ad otthont Marosvásárhely, hiszen nem csak az épített örökséget láthatjuk, de azt is, ami beépült szívünkbe, lelkünkbe, elménkbe, benne van az egész gondolkodásunkban, a közösség és egyén tisztelete, a jogok kivívása és megtartása annak a tudásnak, hogy a közösséget, az embert nem kilóra mérik, hanem, hogy mekkora az ereje, meg tud-e maradni, képes-e megújulni. Óriási történelmi hiba volt, hogy e zsidó közösségeket, amelyeket korábban befogadtak, a nácizmus alatt megpróbáltak kivetni magukból a nemzetek. A veszteség Magyarország esetében felmérhetetlen – fogalmazott Füzes.

A tárlatnyitón Spielmann Mihály történész, a marosvásárhelyi zsidó hitközség tagja beszélt az 1867-es kiegyezésről, a zsidók integrációjáról, arról a vállalt szerepükről, amit a magyar kultúrában, gazdaságban, társadalmi életben betöltöttek.

Végül Soós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója, polgármesterjelölt szólt az egybegyűltekhez. A kiállítás, az épített örökségen keresztül mutatja be a zsidóság társadalmi beilleszkedését kelet-közép-Európában, de egyben a régióbéli kultúrák együttélésének érdekfeszítő krónikája is – mondta.