Mi az, ami  látható és mi az, ami nem látható? Hogyan nyerhetünk bepillantást a színházi előadás által egy olyan valóságba, ami egy kreált, létrehozott valóság, tehát igazából nem létezik, de éppen, mert létrehozott, elkezd egy másik valóságként működni, egy másik létezésformaként létezni? Hogyan állítható párhuzamba a létezés és a színház?

Ilyen és hasonló kérdéseket járt körül Bréda Ferenc: Homo theatralis: a színházi fölismerésről (anagnorisis) és az ontológiai átláthatóságról című csütörtök esti a Bulgakov irodalmi kávéházban megtartott  színházfilozófiai előadása.

 Amikor gyermekkorunkban felismerjük, hogy nincs Mikulás, életünk egyik legfájdalmasabb fölismerését éljük át, de később felismerhetjük azt is, hogy mégis van Mikulás, csak mindez egy színház tulajdonképpen. Az információhiányban, azaz tragikus ignoranciában szenvedő hősök csoportja  már az antik drámavilág óta szembeállítható a mindentudó, tudós szereplőtípussal, csoporttal, s amikor a nemtudó hirtelen rádöbben a nemtudására, vagy ráébresztik, s megosztják vele az információkat,  akkor történik meg a felismerés. Mindez pedig életünk különböző lépcsőfokaival állítható párhuzamba, hiszen eleinte mi is pont ilyen tudatlanok vagyok, s pont így kell megélnünk egyéni létezésünk drámájának különböző állomásait a prológustól az utolsó színig.

 Egy plasztikus, konkrét, de metaforikus perspektívától (a színeket, tárgyakat, mozgó élőlényeket másként látó sas perspektívájától) a színház és a létezés párhuzamának fölismeréséig kalauzolt bennünket ezáltal az előadó olyan alapvető dramaturgiai, teatrológiai fogalmak számbavételével, amelyekről az előadást hallgatva magunk is megbizonyosodhattunk, rádöbbenhettünk, hogy nem szűkíthetők le csupáncsak a színházi világ eszköz- és fogalomtárára. A mimesis, mágia, illúzió, hatáskeltés, befogadás, kontaktus, az idő hármas tagozódása, a történések, az egész életünk jelenetekre való tagolhatósága mind-mind antropológiai, filozófiai szempontból is érdekes párhuzamban kettőzhetőek meg, hiszen valamennyien „saját belső színdarabunkat írjuk minden percünkben”, ahogyan azt az esszéíró, költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, de ezúttal leginkább teatrológus és filozófus Bréda mester, Kolozsvár közkedvelt és sokszínű figurája megfogalmazta.