Bolyai János 1802. december 15-én született – ezt ünnepelték Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében a Református Kollégiummal közösen, az Öregdiákok Baráti Köre szervezésében.

Ha az Öregdiákok nem szervezték volna meg, mi akkor is megemlékeztünk volna erről a napról – mondta ünnepi beszédében dr. Bálint István, a Bolyai igazgatója, arra utalva, hogy erről a napról soha nem feledkeznek meg, ez az egyik jeles esemény az iskola tanárai és diákjai számára.

Bolyai János életéhez olyan anekdoták fűződnek, mint például az, hogy apja, Bolyai Farkas, amikor beteg volt, őt küldte órát tartani a nála jóval nagyobb diákok közé. Vagy az is fennmaradt róla, hogy úgy forgatta a kardot, ahogy senki más. Többször is párbajozott, és mindig ő került ki győztesen. Azt is megőrizték a krónikák, hogy olyan virtuóz módon hegedült, olyan művészei tehetsége volt, hogy a kottára csak egyszer nézett rá és már eljátszotta a művet. Mindezt Kirsch Attila, a Bolyai Farkas Gimnázium és Református Kollégium Öregdiákok Baráti Körének elnöke osztotta meg a líceum dísztermének a hallgatóságával.

Bolyai Jánosról, a matematikusról Máthé Márta fizikatanárnő beszélt, röviden összefoglalva mindazt, ami naggyá tette Bolyai Farkas fiát. A nagy teljesítmények kora az ifjúkor, hangsúlyozta Máthé Márta, hiszen Bolyai János mindössze 21 éves volt, amikor híres, temesvári levelét írta apjának, azzal a mondattal, hogy „a semmiből egy új, más világot teremtettem”. Bolyai János „rajtatartotta a kor szellemi vénáján a kezét”, vagyis mindaz érdekelte, ami korának nagy gondolkodóit foglalkoztatta. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy képes volt elszakadni a szokványos gondolkodásmódtól, a sztereotípiáktól, nyitott volt az újra, befogadóképes a változásokkal szemben. Tudományos pályára készülvén, a módszeres felkészülés jellemezte Bolyait, vagyis mindazt, ami hozzáférhető, megtanulni, elsajátítani – tette hozzá a tanárnő, mintegy biztatásul a mai diákság számára. Bolyai Jánosról azt is feljegyezték, hogy a társadalom jobbá tétele is foglalkoztatta – azt vallotta, hogy nem kell és nem is lehet mindenki zseni, de azon bárki sokat dolgozhat, hogy a társadalom jobb legyen.

A megemlékező ünnepségen jelen volt Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának munkatársa, dr. Flender Gyöngyi, Peti András alpolgármester, Szalkay József, a Kollégium Alapítvány elnöke, a két tanintézmény – a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium igazgatói, tanárai és tanulói is.