November 20-án kerül a nagyközönség elé az az egyedi, 17. századi úrihímzés, amelyet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum restauráltatott. Az értékes munka a Szilágyságból került a Székelyföldre, és Lorántffy Zsuzsánna hímzőiskolájának jegyeit mutatja. 

Európa textilművességének fontos elemeiként tartja számon a szakirodalom a magyar – és ezen belül az erdélyi – úrihímzéseket. Ez a hímzéstípus többnyire főúri házaknál készült, értékes selyem- és fémszálakkal, az európai hímzőművészetben használt gazdag öltéstechnikával. A magyarság olyannyira híres volt e hímzéseiről, hogy egész Európa területéről is vannak adataink, miszerint magyar mesterek tanították e változatos öltéseket. Bár Erdélyben is ismert és elterjedt volt e kézimunkafajta, sajnos a remekművek elenyésző hányada maradt meg napjainkig. A Székely Nemzeti Múzeum épp ennek ismeretében indított pályázatot a gyűjteményében lévő híres úrihímzései megmentésére.

A budapesti Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a múzeumnak az egyik leghíresebb úrihímzését sikerült restauráltatnia a szebeni Brukenthal Nemzeti Múzeum Restaurátor Laboratóriumában Simona Stănculescuval, a romániai restaurátorkamara régi hímzésekre szakosodott restaurátor szakértőjével. A restaurálás folyamatában a Székely Nemzeti Múzeum frissen végzett szakembere, Lázár Prezsmer Kinga is inaskodott, ezáltal is szakképzést nyerve a további restaurátori munkájához.

A 17. századi hímzés Szilágyságból került a Székely Nemzeti Múzeumba még 1886-ban. Erdély leghíresebb hímzőműhelyeinek valamelyikében készült, motívumai és hímzéstechnikája révén a Lorántffy Zsuzsánna hímzőiskolájának hatásait mutatja.

A hímzés – a restaurálási folyamatok ismertetésével együtt – 2012. november 20-tól kiállításra kerül a sepsiszentgyörgyi múzeumban.

A pályázat nem pusztán ennek az egy hímzésnek a restaurálására irányult. A múzeum textilgyűjteményében a hímzések szakszerű tárolásához szükséges, agrofátyol fóliába került az összes úrihímzés, és a szakértők megkezdték a teljes textilgyűjtemény átcsomagolását.