Bartha Ernő: ajánlom mindenkinek, hogy keljen útra
Útja egyharmadát tette meg eddig Bartha Ciupe Ernő képzőművész, aki Bács Ildikóval együtt gyalog indult el Londonba, hogy igazságot szerezzen a brit fővárosban lévő szénaszobrai ügyében. A Kolozsvári Magyar Napok egyik színfoltja volt a kedd este, amikor a Tranzit Házban a művész és barátnője élőben jelentkeztek be skype-on, hogy beszámoljanak útjuk első hónapjáról. A Román Közszolgálati Televízió kolozsvári területi stúdiójának rendezvényén Pákai Enikő faggatta interneten keresztül a két vándort.
„Ha nem is ilyen hosszú útra, de azt hiszem, minden embernek útra kéne kelni legalább egyszer az életben. Nagyon jót tesz. Jobb emberré válsz tőle” – mondta Bartha Ciupe Ernő a Tranzit Házban kifeszített vetítővásznon kedden este. A művész és mellette Bács Ildikó szemel láthatóan napszítta, de vidám arccal ültek valahol Bécsben a webkamera elé, hogy köszöntsék az itthoniakat, miután a közönség megtekintette Bartha Ernő művészetéről és indulásának előzményeiről szóló filmet.
Az elsősorban óriás szénaszobrairól ismert művész pontosan egy hónappal indult el gyalog Londonba, erről itt írtunk. Azóta fotókon követhetjük nyomon a művészpáros útvonalát, vendéglátóikat, találkozásaikat és élményeiket. „Fizikailag és lelkileg is rendkívül megerőltető, de megéri. Csodálatos emberekkel találkozunk. Nagyon sokan segítenek, és ez nagyszerű érzés” – jelentették ki mindketten. Elmesélték legnehezebb napjukat is, amikor „megértették, milyen lehet a vízhiány a sivatagban”, ugyanis egy megtévesztő tábla miatt, lakatlan vidéken 11 órán át gyalogoltak a tűző napon, cseppenként kortyolgatva a kevéske ivóvizet.
Fizikailag megedződtek, „leolvadt a testemről minden zsír”, mondta kedélyesen a művész, Ildikó pedig hozzátette, alig várják minden reggel, hogy ismét útnak indulhassanak. Legtöbbször nem tudják, hol hajtják másnap este álomra a fejüket, de jószándékú emberek segítenek nekik, és ez optimistává teszi őket.
„Végig kell vinnünk, amibe belefogtunk. Az egyik szobromat soha nem látta a londoni közönség, a másik kettőnél pedig nincs feltüntetve az alkotója. Ha megérkeztem, lezártnak fogom tekinteni ezt a történetet. De végig kell mennünk. Ez most a dolgunk” – mondta Bartha Ernő.
A közönség tapssal búcsúzott tőlük, Ernő integetett, Ildikó könnyekre fakadt. Nem lehet könnyű. De itthon egyre többen drukkolunk nekik.