Dimény Lóránt Ha elhal című, a Lector kiadónál megjelent novelláskötetét mutatták be a Látó Irodalmi Játékok 62. rendezvényén, Marosvásárhelyen a G-caféban. A szerzővel Láng Zsolt beszélgetett.

A Lector kiadó 2013-ban jött létre, hogy tudományos irodalmat, fordításokat és szépirodalmat adjon ki. A bemutatott kötetet a júniusi Budapesti Ünnepi Könyvhétre jelentette meg, őszre a Marosvásárhelyi Könyvvásárra újabb három kötettel készül: Demény Péter, Nagy Attila és Berekméri Róbert kéziratait rendezi sajtó elé – ismertette Gálfalvi Ágnes, aki Szőcs Katalinnal együtt alapította a kiadót.

A szerzővel Láng Zsolt, a Látó szerkesztője beszélgetett a G-café népes közönsége előtt. Egyetemistaként Dimény még a filmrendezéssel kacérkodott, filmrendező szeretett volna lenni, 2002-ben rendezett is egy kisjátékfilmet, aztán mégis az írást választotta, vagyis, ahogy fogalmazott: „megmaradt az írás mellett”. Az is igaz, hogy a munka mellett nem jut annyi idő az írásra, mint amennyit szeretne, holott egyenrangúnak tekinti a kettőt.

Hogyan jönnek elő a történetek, hogyan lehet Erdélyről úgy írni, hogy az ne legyen se Wass Albert-, se Bodor Ádám-szerű, elsődleges-e a nyelv, vagy azt a történet hozza – faggatta Dimény Lórántot Láng Zsolt, aki kiemelte, hogy nem anekdotikusak ezek az írások, sokkal inkább a valóság egyfajta átdolgozása jellemző rájuk. A történetek szereplői a mindennapiság felejtésre ítélt oldaláról kerülnek valóságközelbe. „Iróniája azokból az élethelyzetekből ered, amelyek az irrealitás határát súrolják, vagy az irrealitásban történnek, és ezekben kell mozognia a hősnek, az emberre mért adottságokkal, képességekkel” – olvasható a novelláskötet fülszövegében.