A semmittevés művészete Kolozsváron (GALÉRIA)

Mi az élet értelme? Van egyáltalán bármi jelentősége létezésünknek, fáradozásainknak? Csupán porszemek vagyunk a világegyetemben, és lábnyomainkat könnyedén elfújja a legapróbb szellő is? Ezeket és hasonló kérdéseket boncolgatott a Semmi című előadás a Báthory István Elméleti Líceumban, Kolozsváron.

Az iskolások és elsőéves egyetemisták által bemutatott darab Janne Teller: Semmi című regényén alapul, amelyet korábban már átdolgozott a budapesti bábszínház is. A fiataloknak majdnem teljesen szabad kezük volt az elképzeléseik megvalósítására, csupán minimális útbaigazításokat kaptak a darab színre vitelében.

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” – erre a kijelentésre összpontosult a cselekmény, amely különböző szemszögekből mutatta be az élet hiábavalóságát és abszurditását.

Az osztályközösség – amelyben megjelentek a társadalom tipikus figurái (a sportoló, az örökbe fogadott gyermek, a művész, a meg nem értett stréber, az elvált szülők gyermeke és az istenfélő) – mindennapi élete felborult, amikor a szembesültek Pierre Anthon kollégájuk mindent értelmetlennek tartó magatartásával. Felháborodásukat hangoztatva elhatározták, hogy megtalálják az élet értelmét, és ezzel megcáfolják osztálytársuk kijelentését. Saját szabályrendszert alkotva kezdtek egy olyan játékba, amely hamar kicsúszott a kezük közül és irányíthatatlanná vált.

Az előadás szemtelenül rámutat az emberi gyengeségekre, és gúnyt űz a tárgyakhoz és márkához való értelmetlen ragaszkodásból. Tárgyalja a felnőtté válás problematikusságát is, amely gyakran az álmok feladásával, és folyamatos megfelelési kényszerrel jár. Nem maradnak ki a vallási kérdések sem, Isten és a tudomány közötti folytonos ellentét is terítékre került.

A nézőtéren, a humoros jelenetektől eltekintve, tapintható volt a feszültség, ugyanis mindenkit elgondolkodtattak a látottak. A közönség állva tapsolta meg a „semmittevést”.

És hogy mi a válasz az élet értelmére?  Valóban arra vagyunk hivatottak, hogy évekig tanuljunk, dolgozzunk, gyereket neveljünk, gürcöljünk és a végén egy koporsóban elporladjunk? A szerelem tényleg csak egy illúzió és pénzzel bármit el lehet érni? Nem tudni, de annyi biztos, hogy a semmi mindig valami.

Kimaradt?