Makkai Sándor (1890-1951) erdélyi magyar író, református püspök életművét, egyházi, irodalmi és közéleti tevékenységét bemutató tárlat nyílik csütörtökön az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (OSZMI) Budapesten.

A Tudománnyal és fegyverrel című, Budapesten augusztus 30-ig látható vándorkiállítás 18 tablón, fotók és dokumentumok segítségével ismerteti meg az érdeklődőkkel Makkai Sándor életútját, műveit, életének főbb helyszíneit.

A tárlaton olyan ritkaságok is láthatók, mint Szilvássy Karolának írt levelei, doktori értekezése, családi képek, valamint grafikái és versei, amelyek kevésbé ismert darabjai az életműnek. Emellett olyan sarkalatos pontokat is felelevenítenek, mint az egyik legnagyobb vitát gerjesztő, Magyar fa sorsa című munkája, valamint a kisebbségi felelősséggel kapcsolatos írásai, amelyek szintén nagy vihart kavartak abban az időben - mondta el Szebeni Zsuzsa, a tárlat kurátora szerdán az MTI-nek.    

"Hangulatos és tartalmas tárlatot akartunk létrehozni" - hangsúlyozta a kurátor, hozzátéve: teológiai professzorságával más vetületét is megismerték a 125 éve született Makkai Sándor életének, az irodalmi élet jól ismert alakjának. A kiállítás a filozófiai, irodalom- és vallástörténeti vonatkozásokat is igyekszik bemutatni, körbejárni. 

Szebeni Zsuzsa kitért arra is, hogy a Makkai-tárlat az Erdélyi Helikont bemutató kiállítások újabb darabja. Ebben a sorozatban mutatták be korábban a Kós Károlyról, Bánffy Miklósról és Szilvássy Karoláról szóló anyagot is. Kiemelte: a kutatások összefüggenek egymással, és ezáltal egy érdekes kört sikerül egyre jobban feltérképezni. Mint mondta, ide tartozik Kemény János is, akinek a közeljövőben szintén bemutatják az életpályáját.

A kiállítást Kovács Zoltán Attila irodalomtörténész, a Helikon Kiadó főszerkesztője és Makkai Lilla református lelkész nyitja meg, köszöntőt mond Ács Piroska, az OSZMI igazgatója. 

Makkai Sándor 1926-ban lett az erdélyi református egyházkerület püspöke, és e tisztében sokat tett az erdélyi magyarságért, tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért, valamint a román szenátus tagjaként a magyarok politikai jogaiért. A küzdelmekbe belefáradva elhagyta Erdélyt, 1936-tól Debrecenben volt egyetemi tanár. Irodalmi munkássága során történelmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó regényei, irodalomtörténeti, egyházi témájú, filozófiai és pedagógiai szakcikkei jelentek meg. Elnöke volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak.