Budapest Főváros Levéltára és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közös vándorkiállítással emlékezett meg e jeles emberről. A Kós Károly világa, 1912 című tárlatot kilencedik alkalommal Nagyszebenben nyitották meg novemberben.

A nagyszabású kiállítást első ízben Budapesten mutatták be 2012-ben, amely a magyarországi siker után erdélyi vándorútra indult: Sepsiszentgyörgy után még hét romániai városba jutott el, méltó módon megemlékezve a Kós Károly emlékév keretében a sokoldalú mester életpályájának egyik meghatározó időszakáról.

„Nem annyira az eredeti műtárgyakon van a hangsúly, tervrajzokat is állítunk ki, persze, maketteket is, de inkább a cél az, hogy Kós Károly korszerűségét mutassuk be. Azt, hogy miként íródik be az európai áramlatokba. Abban az időben az art nouveau egy abszolút forradalmi irányzatnak tűnt, nem üres modernizmus, hanem egy adott nép hagyományait dolgozza fel Kós, nemzetközivé téve azokat. Amit Kós jár építészetben, rokon a Bartók-, Kodály-úttal. Ők a nép zenéjét, Kós a népi építészetet szintetizálja nemzetközi szintre” – magyarázta a szebeni megnyitón Vargha Mihály múzeumigazgató.

A tárlat vándorútjának kilenc helyszínén, Budapesten, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Bukarestben, illetve Nagyszebenben eddig közel tízezren voltak kíváncsiak e rendhagyó módon tálalt kiállításra. 

Kós Károly (1883–1977) építész volt, grafikus, író, ideológus, politikus, intézményszervező és mezőgazdász, 20. századba oltott reneszánsz ember. Budapestet leszámítva Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön valósult meg a legtöbb épületterve, és legszebbikükben, a Székely Nemzeti Múzeum általa tervezett főépületében őrzik politikai írásait, de a maga faragta dohányszelencéjét és szemüvegét is.