Oldott, sokat mosolygó és jó humorú Markó Bélát ismerhetett meg az, aki péntek este részt vett az első erdélyi magyar elektronikus könyv, Kelemen Attila Ármin Így működik Markó Béla című e-bookjának bemutatóján.

A kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében tartott beszélgetés házigazdája Tibori Szabó Zoltán újságíró volt, aki szerint az interjúsorozat erőssége, hogy Kelemen Attila nem került meg egyetlen olyan kérdést sem, ami kényelmetlen, de ugyanakkor számot tarthat az olvasók érdeklődésére. A másik erőssége pedig, tette hozzá Tibori, hogy Markó Béla egyetlen ilyen kérdés megválaszolásától sem zárkózott el.

A www.ekonyv.hu oldalról letölthető tartalom tíz interjút foglal magában, amelyek - Zágoni Balázs, a Koinónia kiadó igazgatója szavaival - „szintről-szintre mennek mélyebbre és még mélyebbre a témában”. Így tud meg az olvasó olyan dolgokat Markó Béláról, amik nem derültek ki a több mint két évtizednyi politizálás során készült közszereplésekből, interjúkból és hírekből.

Az e-könyv kezdő illusztrációja is szuggesztív: Markó Béla feje profilból, kissé felfelé néz, mintha egy ajtó fölötti feliratot olvasna éppen, fejében meg fogaskerekek egymásba kapcsolódó sokasága, „döntsék el Önök, hogy több van-e vagy kevesebb, mint amennyi kéne legyen” – mondta az interjúalany a beszélgetésen, általános derültség közepette. Hogy működik Markó Béla? „Engem tényleg a személyisége érdekelt” – mondta a szerző, Kelemen Attila Ármin, aki a a titkosszolgálatoktól és szekus-dossziéktól kezdve az Istenhez, valláshoz és egyházakhoz való viszonyulásáig nagyon sok mindenről kifaggatta a volt RMDSZ-elnököt. Összesen nem kevesebb mint 176 kérdés és válasz olvasható az elektronikus könyvben, amely egyébként egy hónap múlva nyomtatott formában is megjelenik.

Tibori: láttam a „felhúzott” Markó Bélát

Az interjúkban a költő-politikus konkrétan elemez olyan közismert személyiségeket, mint Traian Băsescu, Dinu Patriciu, Tăriceanu, de elmondja azt is, mit gondol Takács Csabáról, Borbély Lászlóról, Szőcs Gézáról, Tőkés Lászlóról, Toró T. Tiborról, Szilágyi Zsoltról, stb. Felmerül a hatalmon lévő ember magánya, és olyan helyzeteket is idéz, amikor „a politikus meghökkentette a benne élő költőt” – mondta Tibori Szabó Zoltán, aki szerint a kezdő illusztráció teljes összhangban van azzal, amit ő maga tapasztalt újságíróként Markóról.

„Megtapasztaltam a felhúzott Markó Bélát, akinek a fogaskerekeihez nem volt kulcs. De a kölcsönös méregetésnek, még akkor is, amikor feszültséggel volt terhes, ugyanaz volt a mércéje: ugyanazokban az erkölcsi kategóriákban gondolkodtunk. Nekünk, újságíróknak könnyű dolgunk volt vele, mert egy filosszal álltunk szemben, aki nyomdakészen fogalmazott és pontosan tudta adagolni az üzenetét. Politikusi nyilatkozatai az üzenetek tömörségében vetekedtek azzal az értékkel, amit költőként teremtett” – méltatta Tibori az e-könyv interjúalanyát.

Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió főszerkesztője arra a finom humorra hívta fel a figyelmet, amely időnként megcsillan a Markó válaszaiban. „Nagyfokú belső dinamikát vehetünk észre abban, ahogy a kérdezett saját magát kontextuálisan, a múltba visszapillantva is értelmezi” – vélekedett az újságíró.     

„A lelátótól is észre lehet venni, ha a játékos mellérúgott"

Van egy olyan közvélekedés itt Erdélyben – mondta Markó -, hogy az értelmiségi ember csak úgy maradhat független, ha távol tartja magát a politikától. „Úgy gondolom, nagyon nagy tévedés ez, amelynek mind a mai napig issza a levét az egész magyar társadalom” – jelentette ki a volt szövetségi elnök, aki szerint ez a hibás felfogás éppen ellentétes a magyar kultúrával, ahol Petőfi óta az értelmiségiek, jól–rosszul, de beleszóltak a politikába.  „Egy adott pillanatban ezt én magam is elhittem. Meg lehet nézni az elmúlt húsz év alatt adott nyilatkozataimban, milyen szégyenlősen beszéltem arról, hogy költő is voltam, meg verset is írtam, de hát ez a politikával teljesen összeegyeztethetetlen” – emlékezett vissza Markó.

„A legfegyelmezettebb ember, akit ismerek. Úgy működik, mint a szamurájok. A szamurájok nagyon fegyelmezetten élnek, utolsó percig harcolnak, és miután összeesnek, még a vérükkel írnak egy búcsúverset. Ha kéne írjak egy wikipédia-szócikket, akkor ezzel kezdeném, hogy Markó Béla az utolsó romániai magyar szamuráj” - fogalmazott Kelemen Attila Ármin.

Természetes, mondta, hogy már soha nem fog visszajönni a kilencvenes évek hőskorszaka, amikor jelentős értelmiségiek szinte valamennyien jelen voltak politikai testületekben, de a teljes elzárkózás, a teljes kivonulás hibás. „A politikának is rendkívül kényelmes az, ha az értelmiséggel sikerül elhitetni: ez nem a ti dolgotok! Ehhez mi jobban értünk! De ezt vissza kell fordítani, hisz megengedhetetlen, hogy fölkészült, magasan képzett embereknek ne legyen beleszólásuk a társadalmat vezető réteg döntéseibe, ne tudják megakadályozni garázdálkodásait” – szögezte le.

„Persze, erre azzal szoktak viccelődni, hogy aki nem tud futballozni, az ül a lelátón, és beleszól. De ha valaki mellérúgta a labdát, azt látni akkor is látom a lelátóról, ha egyébként én sem tudnám berúgni.”

"Botcsinálta politikus vagyok"

A politikus első és legfőbb erénye az önfegyelem, állítja Markó, aki önkritikát gyakorolva arról a hat hónapi szenátusi hallgatásáról is vall az interjúkban, aminek az volt az oka, hogy nem érezte magát tárgyalóképesnek román nyelven – majd hogyan tette túl magát a finnyásságán, és vállalta fel akcentusát a törvényhozó testület előtt . „Botcsinálta politikus vagyok, aki lekéste a visszalépést. Mire körülnéztem, a többiek már mind visszaléptek az eredeti hivatásukhoz, én ott ragadtam” – emlékezett vissza nevetve Markó.

Hozzátette: jelenleg az írott szöveg közelében érzi a legjobban magát. „Az irodalommal, írással, költészettel kapcsolatosan nincsenek dilemmáim, a politikai szerepvállalással kapcsolatban vannak” – mondta a volt szövetségi elnök, kijelentve, hogy az újabb szenátori mandátumot elvállalta ugyan, de semmilyen vezetői vagy kormánytisztségre nem vállalkozik többé.