Csak óvatosan lépkedjünk, bringázzunk, görkorizzunk vagy eget bámuljunk Kolozsvár sétálóutcáján: a cipőnk orránál ugyanis 5000 agyagfej sorakozik összevissza kígyózó, tömött sorban – nehogy összetörjünk akár egyet is közülük. Hisz mindenik külön „egyéniség", és nincs két egyforma közöttük. Valamiben mégiscsak hasonlítanak: mind az ötezren hal(l)hatatlan, néma énekre nyitják-csücsörítik szájukat.

Alkotójuk, Andrei Antonescu Pandea besztercei szobrászművész „Ártatlanok kórusának" (Corul inocenţilor) nevezi a különös agyagsereget, amelyet jótékonysági ügyek mellé kölcsönöz, hogy jobban ráirányítsa a figyelmet a szociális munkások, egészségügyi gondozók célkitűzéseire.

Az „ártatlanok" Kolozsváron nem először „énekelnek": tavaly cukorbeteg gyeremekeknek, azelőtt pedig mozgássérülteknek perselyeztek a segítségükkel.

Most éppen három család számára gyűjti a pénzt a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságn az Emberjog-védelmi Ligával (LADO) közösen. A három családot rövidesen kilakoltatják, így a telet már tető nélkül kell kihúzniuk.

„Meglepően nyitottak az emberek itt Kolozsváron" – mondja a maszol.ro-nak Mihaela Stoica szociális munkás, aki éppen egy önkéntest vált a perselyezésben. „Jönnek, érdeklődnek, kérdezősködnek, és sokan adakoznak is. Még egyetlen szobrocskát sem rúgott fel senki"- tette hozzá.

A - minden szempontból rendhagyó – kiállítást persze minden este összeszedik, de napközben hétvégéig bármikor megcsodálható. Az Ártatlanok kórusa ezt követően máshol énekel tovább az elesettekért.