Tánc, zene és ének tette színessé a tudományos előadások sorozatát a 4-ik alkalommal megrendezett Örmény kultúra napján Marosvásárhelyen. Az Együttélési modellek a történelmi Erdélyben című tudományos konferencián az örmény közösség mellett a román, székely, zsidó és szász közösségekről beszéltek a meghívott előadók.

A közösségi jogok gyakorlása, a társadalmi berendezések, az önszerveződés, az állam és a közösség viszonya volt a témája a Garda Dezső, Pál-Antal Sándor, Kálmán Attila, Cornel Sigmirean és Spielmann Mihály előadásának. Az értekezések között a bemutatott közösségek egy-egy jellemző táncát, zenéjét, énekét is megtekinthette a közönség a Maros Művészegyüttes zenekara és táncosai, Aszalos Enikő, Szőnyi Márta és Szakács Mária Magdolna, a Művészeti Líceum tanárai, valamint Kecskés Ávéd Erika, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia hallgatója közreműködésével.

A gyergyószentmiklósi, szamosújvári és erzsébetvárosi örmény kompániákról, a kereskedelmi társaságok fejlődéséről, az örmények önkormányzati szerepékről beszélt Garda Dezső, arról, hogy miként sikerült megszervezni az erdélyi örmény közösségeket, kitérve az örmény-székely együttélésre is Gyergyószentmiklóson. Cornel Sigmireanu dolgozatát Kálmán Attila olvasta fel.

A 19-ik század második felében a román autonómia törekvések, a civil önszerveződések, a bankok alapítása, földek szerzése gyakorlatilag már 1918 előtt hozzájárult ahhoz, hogy a románság felkészüljön az 1918 utáni kormányzati szerepre. Miként szervezte meg magát a székely paraszti közösség, hogyan érvényesültek a székely falu világában az írott és íratlan törvények és hogyan működött a székely önkormányzat a legalacsonyabb szinten is, illetve miként változott a falvak és közösségek élete az önkormányzati szabályok fellazulásával – minderről Pál-Antal Sándor értekezett.

A szász együttélésről Kálmán Attila tartott előadást. Többek közt arról is tudomást szerezhetett a hallgatóság, hogy 1848-ban voltak olyan szász közösségek, akik az Erdély és Magyarország közötti uniót támogatták, mint a brassóiak és a segesváriak, de a szebeniek már ellenezték azt. 1948 végére már az uniópártiak is meggondolták magukat és visszaléptek. A szász autonómia, a sajátos szász kultúrával egészen 1918-ig megmaradt és virágzott. Az önszerveződés jellemezte leginkább a zsidó közösségeket is, amelyeket hol kiűzött egy-egy országból az uralkodó, hol visszahívott, annak jegyében, hogy éppen pénzre volt szüksége, vagy az adósságát akarta “rendezni”.

Spielmann Mihály az európai zsidó közösségekről elmondta, a fennálló törvények szerint ki voltak zárva a politikai és társadalmi életből, földet, bányát nem művelhettek, ezért a szellemi foglalkozások maradtak számukra. Nagy jelentőséggel bírt az írástudás és az olvasás ismerete, a számolni tudás, a könyvelési, pénzügyi, földrajzi és a nyelvek ismerete. Az iskolázás előfeltétele volt annak, hogy valakit felnőttnek tekintsenek. Az absztrakt gondolkodás, az elvont és láthatalan istenben való hit irányítja az emancipációt, a jogegyenlőség megszerzését követő évtizedekben a szellemi szabadfoglalkozások és kereskedelmi-banki-közgazdasági pályák felé a zsidó fiatalokat.

„Ilyen jellegű rendezvény nem volt még Erdélyben” – foglalta össze a maszol.ro kérdésére Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmények Magyar Kulturális Egyesületének  elnöke szombat délben a Kultúrpalota kistermében véget érő rendezvényről a véleményét. Az előadások közötti táncok, énekek külön színfoltot jelentettek a tudományos tanácskozáson, amely iránt a marosvásárhelyi közönség, valamint a román sajtó is érdeklődött.