Szeben megyében Marosvásárhelytől 74, Medgyestől mindössze 16 kilométerre található Nagybaromlak. Román neve Valea Viilor, (korábban Vorumloc), németül Wurmloch, szászul Wurmbach. Legnevezetesebb látványossága a 14-ik század második felében épült késő gótikus erődített temploma.

Szombat délelőtti órában érkezünk a településre. Az erődítmény bejáratánál egy név és egy telefonszám olvasható, az érdeklődők oda fordulhatnak, ha szeretnék megnézni belülről is a templomot. Hosszas telefonálgatást és üzengetést követően megjelenik valaki a kulccsal, mintha magyarul köszönne a társaságnak, de inkább sehogy, derül ki további viselkedéséből.

A negyventagú csoport vezetője magyarul, majd románul, sőt németül is próbálkozik, de a kommunikáció egyoldalú marad: „Nem érdekel, hogy hogy hívják magát!” – vonogatja a vállát az illető, amikor a kirándulás szervezője kezét nyújtva bemutatkozna. „Bemehetünk a templomba?” – kérdezzük udvariasan, mire újabb sajátos választ kapunk: „Nekem mindegy, ha akarnak, bemennek, ha nem, hát nem” – válaszol a szokatlan „vendéglátó”, akinél még egy utolsó próbálkozást teszünk, megkérdezzük, mondana-e valamit a templomról, illetve a közösségről, amely odajár, vagy járt. „Nem mesélek, nem vagyok én Ion Creangă” – jön az egyenes és leforrázó válasz.

Nyílnak az ajtók, templomba, karzatra, a templomot körülvevő várfalra, sőt még a toronyba is feljuthatnak a kíváncsiak, kattognak a fényképezőgépek és kik-ki megosztja társaival mindazt, amit a helyről tud.

A térerő kitűnő, a mobiltelefonok működnek, okostelefonon hamar kikereshetők a világhálón keringő adatok a katolikusok által épített templomról, ami a 16. században került az evangélikus egyház tulajdonába. A 14. század második felében épült templom faragott faoltára 1526-ban készült. A bejáratot védő, leengedhető rács hasznosnak bizonyult, ha a támadók átjutottak a 16. században emelt, külső tornyokkal erősített védőfalon. A fal belső részén kamrák sorakoznak. Itt tartották értékeiket, élelmiszereiket a falubeliek, és ide húzódtak be háborús veszély idején.

Az 1960-70-es években az utólagosan épített, úgynevezett parazita épületeket lebontották, azóta teljes szépségében látható a nem csupán szentélyként, de jelentős védőrendszerként is működő templom, amely tulajdonképpen olyan, mint egy nagy vár. Ha a lakosság megszorult, végső menedéket jelentett számára a torony és a tetőtér, amelyen szuroköntő félköríves záródások láthatók.

Nagybaromlak nevével kapcsolatosan több elmélet is létezik. Az egyik az, hogy a főúttól félreeső, domboktól védett völgyben fekvő település valószínűleg eredetileg a jószág téli szálláshelye lehetett, ahonnan nyáron a havasra hajtották az állatokat. A települést 1305-ben említik először a források villa Baromlak néven.  Erődtemploma 1999-től a Világörökség része.