Erdélyi koncertkörúton a komolyzene szumósai

Koncertkörúton jártak Erdélyben a Nehéz Fiúk Tubakvártett. Előadásaikon mindenütt teltház és meghökkenés fogadta őket: "Jééé, a tubával ilyent is lehet?" A rendhagyó zenekar tagjaival beszélgettünk.

Rendszerint kérdőjellel a fejekben és kíváncsisággal a szemekben várja az erdélyi közönség a Nehéz Fiúk Tubakvártett koncertjét. Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központ meghívására, a Komolyzene bérlet utolsó előadásaként került sor a nem mindennapi zenei csemegére.

Mint megtudtuk: a nehézfiúk négyese megalakulásától kezdve azon fáradozott, hogy a kamarazenéléssel együtt töltött idő ne kényszeres tevékenység legyen, és ehhez járult hozzá az a repertoár, amely egyrészt zenész-, másrészt közönség-kedvenc. Azt vallják: a népszerű zenedarabokkal próbálják kivédeni, hogy a négytubás gyomorrengető koncertet ne kövesse vasvillával való kikergetés a színpadról.

A The Heavy Brass Guys Tuba Quartet 2007-ben alakult. Elsősorban barátoknak tartják magukat, akik a tubának köszönhetően ismerték meg egymást. Tagjai: Adamik Gábor, Török József, Kelemen Tamás és Jens Christian Clausen. Idei turnéjukon Kovács Zalánt hozták magukkal, a hiányzó Jens Christian Clausen helyett.

Kinek jut eszébe tubakvártettet létrehozni?

Nagyjából senkinek. Kivéve ennek a négy nem mindennapi zenésznek. Milyen más lehetőség maradna arra, hogy a tisztelt nagyérdemű megismerje a tuba határtalan képességeit? Természetesen a kvártett – állítják a Nehéz Fiúk. Egyébként világszerte is kevés a tubás négyesfogat, talán nem véletlenül. Sőt ez egy olyan hangszer, amelyet a publikum önállóan csak igen ritkán hall.

Tubás könnyedség? Valóban létezik

A nehézfiúk négyese, saját, könnyen fogyasztható átiratokkal ajándékozta meg közönségét, a magyar zeneirodalom gyöngyszemeiből válogatva. Céljuk megkedveltetni a hangszert, közismert zeneszerzők közismert műveivel – mondta a maszol.ro-nak Adamik Gábor, az együttes vezetője. A figyelemfelkeltés már a névvel is rendkívüli sikereket ér el, ám ez a nehézfiú kategória több értelmet is egyesít.

„Mondhatni mély értelmű a meghatározás, hiszen a basszus tuba 8-10 kiló, szóval ember kell hozzá, aki azt megtartja. A tubások nagy része éppen ezért felülről súrolja a száz kilót. Ez persze semmiképpen nem azt jelenti, hogy aki nem büszkélkedhet ilyen súllyal, az tegyen le a tubázásról. Kivétel erősíti a szabályt. A tubás igencsak kis közeg még nemzetközi vonalon is. Az 1970-80-as években élt egy angol zenész, John Fletcher, aki tubával együtt jó, ha hatvan kilót nyomott, mégis csodálatos hangszerjátékos volt, és tulajdonképpen ő volt az első tuba szólista is” – magyarázta a zenész.

Hogy melyik a szédítőbb? Végigfújni egy egész estés koncertet, vagy rendőrnek lenni? A zenekekar tagja, Kelemen Tamás százados adta meg erre a választ. „A rendőrség kötelékében sablonos a feladat: katonai tiszteletadás, kegyeleti fellépés, amikor utolsó útjára kísérnek egy rendőr kollégát. Egy esti koncerten jobban meg lehet találni a művészi vonalat, amelyre egy zenész felesküdött” – mondta a zenész.

Hogyan lesz egy normális zenészből tubás?

Általában véletlenül, adják meg a választ a nehézfiúk. „Ritka, hogy valakiből egybnől és azonnal tubás lesz. Én trombitával kezdtem, majd következett tenor kürt, és bár ezt szerettem volna művelni, Magyarországon közép és felsőoktatásban nincs tenor kürt oktatás. Így választanom kellett a harsona és a tuba között. A tuba volt a szimpatikusabb” – mesélte a zenei díjakkal büszkélkedő Kovács Zalán, aki egyébként idegenlégiós a jelenlegi csapatban, Jens Christian Clausen-t helyettesíti.

Török József, aki a kvártett mellett dzsessz-zenekarban is játszik, szintén érdekes történettel rendelkezik. „Trombitával kezdtem, de nem sikerült rendesen megfújni, nem szólt a trombita. Ezért a tanárom javaslatára a tubán tanultam meg a légző technikát, ugyanis azt gondolta, ha ezt a nagy böhöm hangszert meg tudom szólaltatni, akkor a trombita már gyerekjáték lesz. A sors azonban úgy hozta, hogy tubás maradtam” – mondta a dzsessz-zenész.

Székelyföldön élénk a zenei élet

Török József tanárként is több alkalommal vett rész székelyföldi zenei táborokban, Székelyudvarhelyen, Csíkkarcfalván, Gyergyóremetén, Csíkszentsimonban. Úgy látja, a székely gyerekek nagyon nyitottak a zenére és külön élmény velük foglalkozni. „Akik eljönnek a zenei táborokba, a kisgyerekek minél többet akarnak megtanulni az egy hét alatt. Rengeteg a jelentkező, ezért szervezőként egy olyan tanári csapatot kell összeszedni, akik bírják a terhelést, hiszen rövid idő alatt kell minél több tudást átadni. Nagy örömmel látom, hogy óriási a fejlődés egyik évről a másikra is” – összegezte a zenész-tanár.

 

Kimaradt?