Nagyon erős közösségformáló szerepe van a néptáncosok társaságának: a gyerekek megtanulják tisztelni egymást, a férfiak megtanulják tisztelni a nőt, a nők megtanulják, hogy nem nekik kell vezetni a férfit. Gyergyócsomafalván újjáélesztették, a magukévá tették és ma már hagyomány szerint szervezik a parasztemberek közösségteremtő és örömöt szerző hagyományát: a táncházat.

Hangolnak a zenészek, ontja magából a szívet melengető székely dallamokat a hegedű, ritmikusan válaszol rá a rekedtes brácsa és mindezt alulról jól megtámasztja a nagybőgő bongása: az embernek már a hangolás alatt beléáll a bugi a lábába. Aztán elindul az ereszdelahajamat: dobbantanak a csizmák, pörögnek a szoknyák, pittyogtatnak a legények, csujjogtatnak a leányok, jól odamondogatnak egymásnak. 

A jókedv határtalan. Húsvéti locsolkodás után legalább százötvenen gyűltek össze a gyergyócsomafalvi Borsika panzió rendezvénycsűrjében, hogy együtt ropják a székely és moldvai táncokat. Az emberek csak meghallják Bartis Zoltán Kicsi szárhegyi, vagy a felcsíki muzsikában világelső Román Huni domokosi prímás nevét, és nincs az a hat ökör, amely otthon tartaná a néptánc-kedvelőket.

Táncházban élő társadalom

„A néptáncnak általában jó hatása van a pszichére, mivel ez egy nagyon letisztult társadalmi jelenléti forma: kifejezésre jut a párválasztás megélése a páros táncokban, az egyéni értékek felszínre kerülése a szólótáncok kapcsán és a közösségi szerep fontossága a körtáncokban. Mindezek leképeződése egy évezredes társadalmi kristályosodás eredménye, amely nagyon erősen jelen van a táncházakban”, mutat rá Mogyorós László, a gyergyócsomafalvi táncházak egyik szervezője, aki tíz éve indította újra a mozgalmat a községben.

Nem titkolt szándékunk a nevelés is, hiszen a táncházba járó fiatalok könnyen beilleszkednek a társadalomba, észrevétlenül sajátítják el a közösségi értékeket, míg később felelősségteljes felnőttekként vesznek részt a család és a közösség életében. Ennek érdekében, de a néptáncos csapatok szórakozásáért is szervezik a táncházakat Gyergyócsomafalván – mondta a maszol.ro-nak Borsos Enikő, aki az utóbbi másfél évben vette át a szervezést.

Bár nem túl gyakran, évente öt-hat alkalommal van csak táncház, ám olyankor a Gyergyói medence néptánc-kedvelőitől a vásárhelyi, szovátai, szentgyörgyi táncosokig sok mindenki megvillantja tudását és bulis jókedvét. Ehhez járul hozzá a polgármesteri hivatal is, hiszen a kezdeti nehézségek után ma már a költségvetésben elkülönített összeg van a táncházak szervezésének anyagi fedezetére.

Udvarlás néptáncos színekkel

„Lehet, hogy néhány fiú megsértődik a kijelentésemre, de úgy vélem, teljesen más egy olyan fiúval lenni, aki szeret táncolni, mint valakivel, aki elutasítja a néptáncot, a népzenét, vagy akár a művészet bárminemű formáját. Még csak 17 éves vagyok, de úgy vélem, nagyon fontos a fiúk számára is, hogy megtanulják, hogyan bánjanak a lányokkal. Teljesen másképpen érvényesül az egymásra figyelés fontossága, az apró részletek, az örömszerzés, az ajándékozás, a kölcsönös tisztelet, tehát minden benne van, ami egy párkapcsolatban fontos. Az sem mellékes, hogy ezek a fiúk félelem nélkül ölelnek meg lányokat és a lányok szempontjából ez nagyon fontos”, mondja egy fiatal lány két tánc szusszanása között.

A páros táncokat tekintve egyértelmű lesz, hogy a párkapcsolatoknak is nagyon erős kifejezője a néptánc, és vannak olyan figurák, motívumok, melyek egyértelműen egy udvarlási jelenetet mutatnak be. Ugyanakkor az emberi kapcsolatok őszinte kifejező eszköze is a néptánc, hiszen a csujjogatások arra valók, hogy keményen odamondják egymásnak a fiúk és a lányok az igazságot. 

Mi is a táncház szülői szemmel?

Nevelni a hagyományok által, a szépséggel, esztétikával, és mindezt saját gyökereinkre alapozva: nem kívánhat ennél többet egy szülő sem, vallják a táncházba járó gyerekek szülei. Egy édesanya, akinek a kislánya a népzenén nőtt fel és ma már huszonéves nagylány, hálát a sorsnak, hogy erre az útra terelte a lányát.

„Ki sem tudom mondani, mennyire megnyugtató, hogy nem kell izgatnom magam, amikor buliba megy is, alhatok nyugodtan, mert tudom, hogy jó helyen van. Nem szivarfüstben üli végig a fél éjszakát, alkoholmámoros férfiak társaságában. Ezek a fiúk és a lányok vagy táncból, vagy alkoholból fogyasztanak mértéktelenül, mert a kettő együtt nem megy. Kétségem sincs, hogy amint megszólalnak a jól ismert dallamok és ritmusok, a táncot választják. Nem arról van szó, hogy nem isznak egyáltalán, de nem kell attól tartanom, hogy mászva jön haza vagy haza kell hozzák, ami nem ritkán történik meg a diszkós körökben, ahol az értékek az igazi emberi méltóságtól távol állnak”, meséli egy fiatalos édesanya.

Egy középkorú, fiát egyedül nevelő hölgy arról számolt be, mennyire kiegészítő volt a nevelés szempontjából a néptánc: mintha csak apja lenne a fiának, hiszen ezekben a körökben úgy tudja elsajátítani az alapvető férfias értékeket, ahogyan ő nőként ezt nem tudta volna megtanítani neki.