Winterthuri és kolozsvári nyolcadikos színjátszókörösök találkoztak ezúttal Svájcban egy csereprogram keretében, amelynek első felvonása októberben Kolozsváron zajlott, most februárban pedig a második, lezáró rész helyszíne a svájci Winthertur volt. A montessori jellegű Református Montessori Jellegű Iskola diákjai ősszel a svájciakkal közösen előkészített, Értékes szavak című darabot bővítették ki.

A Református Montessori Jellegű Iskolában két éve működik Bartalis (Kolumbán) Kata-Szilvia drámapedagógus, angol-némettanár vezetésével színi csoport, egy az elemi osztályosok, egy az általános iskolások részvételével. Ezúttal csupán a nyolcadikosok közül utazott nyolc tanuló Winterthurba, ahol összesen négy nap állt rendelkezésükre, hogy a Lena Leuenberger vezette városi ifjúsági színház (Junges Theater Winterthur) tagjaival szombatra létrehozzák a darabot, amelyre nem csak a szülőket hívták meg, városszerte plakátok hirdették az eseményt, és péntek estére az online foglalható jegyek már mind elkeltek.

Az angolul és németül kommunikáló diákok közt az együttműködés nem ment nehezen, már ismerték is egymást, hiszen mindkét részről ugyanazok a fiatalok vettek részt a februári projektben, akik ősszel Kolozsváron. Akkor ugyanennyi idő alatt fél órás kétnyelvű előadás született meg, amely azzal a gondolattal játszik el, milyen volna, ha fizetnünk kellene a kimondott szavakért: vajon mit mondanánk ki, melyik szó mennyit érne, melyek volnának a legértékesebb szavak? A félórás előadás sem volt félsiker, azt is telt ház előtt játszották, a közönség egészen elégedett volt, akár Svjácban, ahol a történet azzal folytatódott és fejeződött be, hogy a beszédek királyai visszaadja a szavakat, nem kell többé fizetni értük.

Miután álló nap próbáltak, estefelé kulturális programokon kapcsolódhattak ki a színjátszók. Első nap a fogadó diákok bemutatták a kolozsváriaknak a városukat, egymás közt felosztva a nevezetességeket, másnap improvizációs színi előadáson voltak, ami szintén ritkaságszámba megy felénk. A mozizós estéjük is különleges volt, ugyanis saját magukat láthatták a helyi tévéadó hírműsorában.

„Óriási élmény volt az ottlét, nagyon jó barátságok alakultak ki, szövődtek tovább. Talán csak nekem volt honvágyam néha, a gyerekek nem akartak hazajönni, sírtak az állomáson a búcsúzáskor” – meséli Bartalis Kata-Szilvia, aki szerint nagyon fontos volt az is, hogy családok fogadták be a kolozsvári diákokat, így nem csak kívülről, turistaként, hanem belülről is láthatták, milyen is Svájc, Európának ez a nagyon egyedi színfoltja, és valódi, emberközi, nem csak intézményközi kapcsolatok jöhettek létre.

A következő úticél Horvátország, ide az iskola diákjainak egy másik csoportja utazik a nemzetközi német nyelvfejlesztési színházfesztiválra, az országból egyedüliként.