Az év 365 kolozsvári magyar hétköznapjából az augusztus 13–20. közötti nagybetűs Kolozsvári Magyar Napok harangszóként kondulnak Erdély fővárosában, s aki bekapcsolódik, mind hozzájárul a maga sajátos hangjával a közös harangjátékhoz – mondta a III. Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján a főszervező Gergely Balázs, továbbgondolva Bálint Tibor helyi író egyik művének mondatait.

Mindenki ünnepe ez

A Kolozsvári Magyar Napokat ünnepélyesen megnyitó Gergely Balázs köszönetet mondott Horváth Anna és Gheroghe Şurubaru alpolgármestereknek és Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnökének is, hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy más pártban politizálnak, a rendezvény és a kolozsvári magyarság érdekében sikerült gyümölcsözően együttműködniük. Csak így, együtt szervezhették meg azt a programsorozatot, amelyet a következő napok kínálnak.

Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök szintén aláhúzta: a Kolozsvári Magyar Napok a kolozsvári magyarok közös ünnepe, egyik párt sem szándékszik politikai tőkét kovácsolni belőle, ő maga sem politikusként, hanem kolozsváriként szólal fel, aki úgy gondolja, Kolozsvár méltán pályázhat az Európa kulturális fővárosa címre.

A közönség is érezte azt, hogy ez a rendezvény valóban nem a politikáról szól, függetlenül attól, hogy a helyhatósági választásokon hová tették a pecsétet, egyforma erősségű tapssal köszöntötték a meghívottakat, úgy az RMDSZ, mint az EMNP képviselőit.

A harang szava messzire hallatszik

A legtöbb tapsot Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester gyűjtötte be, aki szólt a Székelyföldről elszármazott kolozsvári polgárokhoz is. „A legtöbb székelyföldi fiatal ide jön egyetemre, és sokan azután is itt maradnak, ezért is különösen fontos nekünk, hogy mi történik Kolozsváron. Rengeteget tanulunk ettől a várostól, ahol mindenféle értelemben igazán zajlik az élet. Székelyföld figyel Kolozsvárra, és felelősséget érez iránta” – jelentette ki.

Hogy Kolozsvár Székelyföldnek is a fővárosa, az is igazolja, hogy Sepsiszentgyörgyön nincs egyetlen közlekedési tábla sem, amely Bukarest fele mutatná az irányt, azt viszont, hogy merre van Kolozsvár, több tábla is jelzi – hangzott el a mondat, amelyet kitörő tapsvihar követett.

A harangkongatás messzire elhallatszik, nem csak a helyieknek szól – erősítette meg Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, aki a kezdetekre emlékezett, amikor Gergely Balázzsal azon gondolkodtak, mi lehetne a legmegfelelőbb jelzés, ami „befele és kifele is szól” arról, hogy létezik kolozsvári magyarság. Befele, vagyis az itt élőknek, kifele, mindazoknak, akik hallanak a rendezvényről.

Miután Brendus Réka főszervező-helyettes felolvasta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Budapestről küldött üzenetét, L. Simon Lászlót, Magyarország kultúráért felelős államtitkára köszöntötte a zsúfolásig telt Kolozsvári Magyar Opera nagytermében az ünneplőket. Felidézte azt az időt, mikor filológus egyetemi hallgatóként az ő évfolyamuk órarendjében szerepelt utoljára „határon túli magyar irodalom” címen tantárgy, amelyet azért vettek ki, mert a vezetőség úgy gondolta, nem kell különbséget tenni magyar és magyar irodalmi szereplők között, Tamási Áront és Nagy Lászlót lehet egy tantárgy keretén belül oktatni. „Nagyon helyes lépés volt ez részükről, én is úgy gondolom, hogy nem kell különbséget tennünk magyar és magyar emberek között.”

Elmondta ugyanakkor L. Simon László, hogy nem titkolt szándéka, hogy létrejöjjön Kolozsváron is magyar kulturális intézet. Közölte, hogy a magyar állam részéről a politikai szándék megvan, és a román félnek sem lehet kifogása ellene.

Kultúrnemzet vagyunk – voltunk és leszünk

Méltatva a Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Filharmónia közös előadásait, L. Simon László idézte Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, aki érkezésekor azzal üdvözölte: eddig úgy tudta, kultúrnemzet vagyunk, de most kiderült, hogy sportnagyhatalom is. Hallgatva azt, ahogyan a zenekar Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Mozart és Verdi műveiből játszik, mégis felerősödik benne a meggyőződés: kultúrnemzet (is) vagyunk.

 A vasárnap lezárult olimpia hangulata még többekben ott élt: Tőkés László az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke olimpiai hangulatot vélt felfedezni a színház nagytermében is – ahol valóban emelkedett volt a légkör –, Demény Balázs kolozsvári zongoraművészt gondolatban odavarázsolta a záróünnepségre, ahol a rendkívül tehetséges művész szerinte méltán felléphetett volna.

Kissé merész képzettársítással élve a valamikori református püspök kijelentette: úgy fogynak Kolozsváron a magyarok, mint Sodomában az igaz emberek, de Ábrahám módjára alkudozhatunk, hogy az Úr mégse engedje elveszni a várost, belőle a magyarságot.

A hitet és a bizalmat erősíti minden erdélyi magyarban, ha a régió bármely pontján valami örvendetes történik – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki szerint az, hogy vasárnap egy eldugott székelyföldi faluban iskolát avattak, ugyanannyira Kolozsvár öröme is, amennyire a Kolozsvári Magyar Napok a legkisebb erdélyi településen is képes megszilárdítani az ott lakók hitét és bizalmát abban, hogy nem csak múltunk és jelenünk van, de lesz jövőnk is.

A Kolozsvári Magyar Napok olyan rendezvénnyé nőhetné ki magát Kelem Hunor szerint, amely egész Erdély magyar kulturális értékeit gyűjtené össze évente, sőt akár a Magyarország határain kívül élő magyarság kulturális seregszemléjének is évente otthont adhatna.