A magyar líra legelégikusabb poétájának tartják az aradi születésű Tóth Árpádot. Az utókor „méla, halk szavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet hátrahagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából Debrecenbe, ahol végül is rabul ejtette az irodalom.

Kortársai közül is sokan úgy hitték, hogy a hajdúsági város szülötte volt, Aradon azonban próbálják a köztudatban tartani, hogy itt látta meg a napvilágot. Halálának 90. évfordulóján a költőre emlékeztek a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a helyi szellemi örökség ápolását, népszerűsítését felvállaló Pro Move Arad Egyesület közös szervezésében, az Arad Megyei Könyvtárban.A rendezvényen felolvasásokkal működtek közre az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola diákjai, akiket Erdős Márta magyartanár készített fel. A kör tagjai közül Tóth Árpád-verseket szavaltak: Regéczy Szabina Perle körelnök, Czernák Ferenc, Nagy Gizella, Kolumbán Zsolt és Hevesi József.

Dr. Brauch Magda nyelvész, nyugalmazott magyartanár Tóth Árpád impresszionizmusáról tartott előadást, kiemelve, hogy egyrészt tüdőbaja és szegényes egzisztenciája miatt volt oly mélabús Tóth Árpád költészete, másrészt korának irányzatát követte, „az irodalmi stílusforradalom része volt a dekadencia és a haláltéma". Tóth Árpád fiatalon, 42 évesen hunyt el 1928. november 7-én, miután gyerekkorában szerzett tüdőbaja elhatalmasodott rajta.

Az irodalmi est és a Pro Move Arad Egyesület itt bemutatott, Tóth Árpád munkásságáról, magánéletéről és debreceni emlékhelyeiről szóló dokumentumfilm a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.