A második világháború alatti francia ellenállás mártírjaként meghalt, az örmény származású Missak Manouchian költő, újságíró által vezetett partizáncsoport tagjai, köztük három magyar személyében először temettek újra szerdán külföldieket a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén, a párizsi Panthénonban, számolt be az MTI. Az újratemetésre napra pontosan a kivégzésük nyolcvanadik évfordulóján került sor.

„Külföldiek, és testvéreink mégis” - mondta a tiszteletadáson Emmanuel Macron államfő Louis Aragon költőt idézve, miután elsorolta a 23 fős ellenállócsoport tagjainak neveit, „akik túl sokáig merültek feledésbe”. „Választásból franciák, reményből franciák” - tette hozzá az elnök a mintegy kétezer vendég, köztük Nikol Pasinján örmény miniszterelnök előtt elmondott beszédében.
„Zsidók, magyarok, lengyelek, örmények, kommunisták - életüket adták hazánkért” - hangsúlyozta Emmanuel Macron a L'Humanité című kommunista napilapban szerdán megjelent interjúban. Velük „az egész kommunista és külföldi ellenállás” belép a nemzet nagy alakjainak templomába, csatlakozva Jean Moulinhez és a Charles de Gaulle tábornok által irányított ellenálláshoz, akikről az 1960-as évek óta rendszeresen megemlékezik Franciaország.

A külföldiekből - közöttük három magyarból (Elek Tamás, Békés Glasz Imre és Boczor József) - álló, 23 fős ellenálló csoport a Francia Kommunista Párthoz tartozott: illegalitásban tevékenykedve a nácik ellen hajtottak végre akciókat Párizs környékén. 1943-ban a francia főváros térségében jóformán már csak ők jelentették az ellenállást, így a Gestapo egyre nagyobb erőket vetett be elfogásukra, és az ellenük indított hajtóvadászat végül sikerrel zárult.

A nemzetközi brigádhoz kötődik a híres „vörös plakát”, amely a németek szándéka szerint azt hivatott bemutatni a franciáknak, hogy az ellenállásban részt vevők mind kommunisták, külföldiek, illetve zsidók voltak, a „bűnözők hadserege”. A partizáncsoport 1944-ben elfogott tagjait lefényképezték, és arcukat, nevüket, a Párizshoz közeli Valérien hegyi erődben február 21-én végrehajtott kivégzésük hírével egy vörös plakáton feltüntetve országszerte kitűzték a városok és falvak utcáin.

Az örmény népirtás túlélőjeként Franciaországba emigrált Missak Manouchiannak és feleségének, a szintén ellenálló, 1989-ben elhunyt Mélinée-nek a francia nemzeti zászlóval letakart koporsóját a Franciaország védelmét szintén önként vállaló Idegen Légió külföldi katonái vállukon vitték fel a Panthéon lépcsőjén. A házaspár földi maradványai eddig a Párizshoz közeli Ivry temetőjében nyugodtak, ahonnan csak Missak holtteste kerül át véglegesen a Panthéonban. A partizáncsoport további tagjai jelképesen kerülnek be a Panthéonba, egy emléktáblán feltüntetve neveiket és életútjukat.

Heves belpolitikai vitát váltott ki, hogy a tiszteletadáson Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés nemzetgyűlési frakcióvezetője is megjelent.

Prisca Thevenot kormányszóvivő illetlennek nevezte az ellenzéki politikust, aki szerint még ha a Le Pen által képviselt párt irányt is váltott, „megőrzött mindent abból, ami a háttérben zajlott”. A Missak Manouchian Panthéonba szállítását kezdeményező bizottság és a hozzátartozók elfogadhatatlannak tartották a Nemzeti Tömörülés vezetőjének részvételét az újratemetésen, miután szerintük a pártot „nácik és kollaboránsok” alapították.

A bevándorlásról szóló vita és a francia társadalom egy részének identitásbeli befelé fordulásakor az olyan külföldi ellenállók iránti tiszteletadás, akik „szívükben és kiontott vérükben franciák voltak”, jelképet is hordoz magában. Azt bizonyítja, hogy franciának lenni „elsősorban akarat kérdése”, és hogy mindez „sokat ad az országnak” - hívta fel a figyelmet előzetesen a francia elnöki hivatal.