Mit várhatunk a megválasztott lengyel államfő, a konzervatív Karol Nawrocki elnökségétől? Veszélybe kerül-e a jobboldali liberális Donald Tusk kormánya? Hogyan alakulhat a román–lengyel viszony, miután a májusi megmérettetésen bukott ultranacionalista George Simion AUR-vezér nyíltan kampányolt Nawrockinak, a győztes Nicușor Dan pedig Rafał Trzaskowski mellett állt ki? Milyen változást hozhat az európai politikában Nawrocki hatalmi pozíciója? Szakértőt kérdeztünk.

„Nawrocki győzelmével folytatódik a 2023-as parlamenti választás óta fennálló belpolitikai helyzet, vagyis más-más politikai színezetű a kormányzati és az elnöki hatalom letéteményese” – mondta a Maszol megkeresésére Mihálovics Zoltán politológus, a budapesti Makronóm Intézet geopolitikai elemzője. 

Emlékeztetett rá: Lengyelországban az elnöki intézmény jóval erősebb, mint a közép-európai térség legtöbb országában, a vétó mellett az elnök törvényjavaslatokat is benyújthat önállóan és országos népszavazást kezdeményezhet.

Szerinte Nawrocki pozícióját erősítheti, hogy ő a Jog és Igazságosság (PiS) vezetője, akit Jarosław Kaczyński választott ki induló jelöltként. Bár Nawrocki a szavazólapokon függetlenként szerepelt, de maga mögött tudhatta a PiS támogatását – tette hozzá.

Mint azt Mihálovics Zoltán kiemelte, az ellenzéki párt retorikája már a választási kampányban is arra épült, hogy Nawrocki a záloga annak, hogy Andrzej Duda politikai örökségét folytassa, így várhatóan elődjéhez hasonló felfogással fogja végezni a munkát: az orosz–ukrán háború kapcsán egyetértés van az olyan kardinális kérdésekben, mint az orosz fenyegetés, Ukrajna támogatása vagy éppen a védelmi kiadások növelése, de várhatóan Nawrocki alatt is megsokszorozódik a vétók száma.

Kapcsolódó

Bizalmi szavazást kezdeményez kormánya ellen Donald Tusk

Az elnökválasztás második fordulóját vasárnap Karol Nawrocki, a fő ellenzéki erő, a Jog és Igazságosság támogatásával induló jelölt nyerte meg.

Lengyelország Donald Tusk Varsó

Kérdésünkre, miszerint veszélybe kerül-e Tusk kormánya, a szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern kori lengyel politikatörténetben rég volt példa kormányválságra, de mivel a két éve hivatalban lévő Tusk-kabinet csak egy hármas politikai formációval tudja biztosítani többségét a szejmben, a koalíció felbomlása is reális forgatókönyv. 

„Erre lehetett intő jel, hogy az első fordulót követően Tusk bejelentette kormánya átalakítását és a koalíciós szerződés újratárgyalását. Azonban kevés az esély arra, hogy Nawrocki 2027 előtt elnöki vétókkal szeretné megbuktatni ellenfeleit: egyfelől az orosz fenyegetettség érzete miatt érdekük, hogy Lengyelország kormányozható maradjon, másfelől Duda sem tette ezt 2023 óta. Ha mégis így lenne, akkor az esetleges elnöki vétót csupán a törvényhozás háromötödös többsége, azaz a 460 fős szejm legalább 276 képviselője tudná felülírni, amitől a kormánykoalíció messze áll: a kormányt vezető Polgári Platform (PO) a koalíciós partnereivel (a Harmadik Úttal, azaz a Lengyelország 2050 és a Lengyel Néppárt szövetségével, valamint az Újbaloldallal) is csupán 248 helyet tudhat maga mögött, ami a mandátumok mindössze 53,9 százaléka” – vázolta a helyzetet az elemző. Megjegyezte, hogy a radikális baloldali, antikapitalista Razem kívülről támogatja a koalíciót. 

A Tusk-kabinetnek lesz egy erős ellensúlya

„Nawrocki győzelmével a kormánybuktatás helyett inkább arról van szó, hogy a Tusk-kabinetnek továbbra is lesz egy erős ellensúlya. Nawrocki azonban, amikor vétóhoz folyamodik, azt jóval nagyobb felhatalmazással tudja megtenni. A győzelme értékét ugyanis emeli, hogy egyrészt a korábbi elnökválasztásokkal összevetve rekordmagas volt a részvétel: a választók 71,63 százaléka adta le a voksát, másfelől csak a lengyel rendszerváltozás legendás szereplője, Lech Wałęsa kapott több szavazatot 1990-ben. A Tusk-kormány akkor kerülhet a legnagyobb veszélybe, ha a két koalíciós partnere közül valamelyik úgy ítéli meg Nawrocki győzelmét és a kormányátalakítást, hogy nincs esélye a saját programját megvalósítani, ugyanis egyikük kilépése szétrobbanthatja a kabinetet, ezáltal júniustól az ország kormányozhatatlanná válhat” – fogalmazott Mihálovics Zoltán.

Ami a román–lengyel viszony alakulását illeti, a szakértő úgy vélte, önmagában nem meglepő, hogy George Simion az elnökválasztási kampányban kiállt Nawrocki mellett, hiszen pártja, az AUR a Mateusz Morawiecki (PiS) által vezetett Európai Konzervatívok és Reformisták Szövetsége (ECR) EP-frakciójának tagja. Fontosnak tartota megjegyezni, hogy Simion akkor még elnökaspiránsként kampányolt Nawrocki mellett, és valós esélye volt a román elnöki szék elnyerésére. Hozzátette: ennél többet nem láttunk a viszonyukról. Szerinte abban az esetben beszélhettünk volna erőteljesebb Varsó–Bukarest tengelyről Európában, ha Simion győz, mivel azonban Nicușor Dan megfordította és megnyerte a választást, kettejük közeledésére jóval kisebb az esély. 

„Sokkal reálisabb, hogy Duda után Nawrocki is inkább a visegrádi együttműködést szeretné ismét erősíteni, amire erős jelzés lehet, hogy az idei, budapesti konzervatív tanácskozáson, a CPAC-en Morawiecki is a meghívott vendégek között szerepelt. Ez tükrözi a történelmi lengyel–magyar kapcsolatrendszer válságállóságát egy olyan időszakban, amikor az orosz–ukrán háború bizonyos kérdésekben a két ország között korábban nem látott szemléletbeli különbségeket juttatott a felszínre” – mondta Mihálovics Zoltán. 

Milyen változást hozhat az európai politikában Nawrocki győzelme? – kérdeztük a geopolitikai elemzőt. Mint mondta, az elnöki intézmény erőssége abban is megnyilvánul, hogy a lengyel alkotmány erős felhatalmazással ruházza fel a mindenkori elnököt a honvédelmi és külpolitikai döntéshozatal terén is. Kiemelte: Nawrocki mottója a kampány kezdete óta a „Lengyelország az első, a lengyelek az elsők” volt.

Szerinte ez a győzelem fajsúlyos üzenet Európának az Ukrajnához való viszonyulás kérdésében: Nawrocki többször világossá tette, hogy fontosnak tartja Ukrajna támogatását, ugyanakkor kritizálta, hogy a Lengyelországban élő 1,5 millió ukrán menekült a lengyeleket megillető szociális juttatásokban részesüljön. 

„Nyíltan kifejezte, hogy ellenzi Ukrajna NATO-tagságát, és ez a kijelentés kifejezetten hasznos volt számára ahhoz, hogy az első fordulóban a voksok 14 százalékát megszerző Mentzen szavazóit becsatornázza. Ennek írásos dokumentuma volt a két forduló között aláírt ultimátum a Konföderáció támogatásáért cserébe, amelynek a főbb pontjai között szerepelt, hogy Nawrocki nem ír alá olyan törvényt, ami ratifikálja Ukrajna NATO-integrációját és nem egyezik bele lengyel katonák ukrán területen való bevetésébe. Európai szinten ez a mostani győzelem alááshatja Tusk érdekérvényesítő képességét is: az orosz–ukrán háború kirobbanása óta Lengyelország szerepe földrajzi elhelyezkedésénél fogva felértékelődött az európai biztonsági struktúrában, ráadásul Varsó tagja az Ukrajnát támogatni hajlandók koalíciójának is. Ha Nawrocki helyett Trzaskowski nyert volna, azzal Tusk pozíciói erősödtek volna Európában, így azonban a manőverezési képességei gyengülhetnek” – összegzett Mihálovics Zoltán.