Az amerikai elnök mérlegeli, hogy betiltja az Egyesült Államokban előállított gázolaj exportját, hogy csökkentse az árakat a novemberi félidős választások előtt. A döntés Európát érintené a legsúlyosabban, hiszen dízelimportjának fele az USA-ból származik.

Alig több mint egy hónappal a félidős választások előtt a Republikánus Párt kongresszusi jelöltjei egyre hangosabban követelik az üzemanyagárak csökkentését, és az Iránnal vívott háború mielőbbi lezárását. Nyilatkozataikban és kampányüzeneteikben a washingtoni elitet hibáztatják, ostorozzák a „rossz döntéseket” és kemény fellépést ígérnek arra az esetre, ha győznek. Csakhogy mindezt a saját elnökük irányítása alatt működő kormányzattal szemben teszik – még ha úgy viselkednek is, mintha ellenzékben lennének. Egyszerre próbálnak megfelelni a választóiknak és távolságot tartani a saját kormányuk döntéseiből fakadó kellemetlen gazdasági következményektől.

A republikánus elnök annyira népszerűtlen, hogy egyre több konzervatív jelölt határolódik el tőle nyíltan, míg mások „csupán” kerülik Donald Trump nevének kiejtését a kampányban. Több republikánus stratéga attól tart, hogy a háború és az üzemanyagárak összekapcsolódása újabb kongresszusi körzeteket „sodorhat át” a demokratákhoz, ahogy azt több friss felmérés is előrevetíti.

Az amerikai üzemanyagárak hónapok óta emelkednek, elsősorban az Irán ellen február 28-án kirobbantott háború következményeként. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ máris súlyosabb energiaválságot él át, mint az 1973-as és 1979-es olajkrízisek idején. A Közel‑Kelet instabilitása felerősítette a 2022 óta tartó orosz–ukrán háború hatásait. Ráadásul a két konfliktus eszkalálódása – az energetikai infrastruktúrát ért támadások és a közel-keleti olajszállítási útvonalak lezárása – az utóbbi néhány hónapban fokozta a globális finomítói kapacitások szűkösségét. Az IEA friss elemzése szerint az ukrán dróntámadások miatt az orosz dízeltermelés közel 30 százalékkal esett vissza, amire Moszkva júliusban saját exporttilalommal reagált. A gázolaj ára világszerte több mint 40–50 százalékkal haladja meg a tavaszi szintet.

Az Egyesült Államokban a dízel kiskereskedelmi ára történelmi rekordot döntött, gallononként 6,50 dollár fölé emelkedett, Kaliforniában a 8 dollárt is meghaladta. Ez 70 százalék fölötti emelkedés januárhoz képest. Ráadásul a dízel drágulása azonnal megjelenik a boltok polcain, a mezőgazdasági termékek árában, a szállítási költségekben. A teherautó‑sofőrök, a farmerek, a kisvállalkozók mind érzékenyen reagálnak a drágulásra, miközben ők alkotják a Republikánus Párt bázisának jelentős részét.

Ha több dízel marad az amerikai piacon, az elméletileg csökkentheti a belföldi árakat, de a közgazdászok többsége szerint az exporttilalom hatása korlátozott és átmeneti lenne. Mi több, az amerikai olajipar legfontosabb szereplőit tömörítő American Petroleum Institute (API) figyelmeztetett: egy exporttilalom tovább ronthatja a helyzetet. Az API álláspontja szerint az USA déli partvidékének finomítói – ezek teszik ki az amerikai kapacitás több mint felét – jóval több dízelt termelnek, mint amennyit a régió fel tud venni. A többletet nem lehet egyszerűen átterelni máshová a határokon belül, mert a csővezeték‑kapacitások korlátozottak. Ha az exportot leállítanák, a finomítók kénytelenek lennének visszavenni a termelést, ami nemcsak dízelből, hanem benzinből és kerozinból is hiányt okozna – végső soron felfelé nyomva ezek árát. A Goldman Sachs becslése szerint az exporttilalom kezdetben hetente mintegy 25 centtel csökkenthetné a dízel gallononkénti árát, de ha a tárolók megtelnek, minden hét tilalom körülbelül 30 centtel növelné a benzinárat. Az API szerint a megoldás nem az export korlátozása, hanem a kínálat növelése és a rendszer rugalmasságának fenntartása.

A világon naponta 8 millió hordó dízel cserél gazdát tengeri úton, ennek közel 20 százalékát, vagyis 1,5 millió hordót az Egyesült Államok exportál. Egy amerikai exporttilalom tehát egy csapásra kivonná a világpiacról a legnagyobb dízelforrást. A kieső mennyiség tovább súlyosbítaná a már most is fennálló globális válságot, amely az amerikai árakat is felfelé hajtja. A hatások messze túlmutatnának az üzemanyagárakon: az API szerint a dízelhiány megrázná a nemzetközi ellátási láncokat, a mezőgazdaságot, a hajózást, a gyártást és az egész világgazdaságot. Az ilyen mértékű globális zavar visszahatna az amerikai gazdaságra is, vagyis a tilalom végső soron az USA-ban is súlyos károkat okozna.

Az amerikai exporttilalom egyik legnagyobb vesztese kétségkívül Európa lenne, ugyanis az orosz–ukrán háború és közel-keleti konfliktus miatt az USA vált Európa fő dízelforrásává. Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok adta Európa dízelimportjának mintegy felét. Benedict George, az Argus Media európai elemzője a CNBC-nek nyilatkozva úgy vélte: bármilyen amerikai korlátozás „példátlan szintre” emelné az európai dízelárakat. Mivel a dízel a fuvarozás, mezőgazdaság, ipar és hajózás alapüzemanyaga, egy amerikai tilalom megdrágítaná a szállítást, növelné az élelmiszerárakat, tovább emelné az ipari termelés költségeit – fokozva az európai cégek versenyhátrányát –, és új inflációs hullámot indítana el Európában.

Trump újságíróknak többször is pedzegette, hogy szándékában áll az exporttilalom bevezetése. Legutóbb az elmúlt hétvégén úgy fogalmazott: a kormányzat „nagyon komolyan” vizsgálja a lépést. Scott Bessent pénzügyminiszter szintén megerősítette, hogy az adminisztráció gőzerővel elemzi a teljes vagy részleges kiviteli tilalom megvalósíthatóságát. Ugyanakkor Chris Wright energiaügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy egy teljes exporttilalom nem működne, sőt akár megdrágíthatná a benzint és a kerozint, mivel ezek a termékek együtt készülnek a dízellel. De ugyancsak Wright az elmúlt napokban több nagy amerikai finomító vezetőjével egyeztetett, hogy felmérje: támogatnának‑e egy önkéntes dízel‑exportkorlátozást.

A Fehér Ház egyszerre próbál határozottnak látszani és nyitva hagyni a tárgyalás lehetőségét. A döntés végső soron attól függ, hogy a választások közeledtével Trump mennyire érzi erősnek a belpolitikai nyomást, illetve mennyire tart a diplomáciai és a – belső – gazdasági következményektől.

Washington szövetségesei mindenesetre valós forgatókönyvként kezelik a tilalom bevezetését. John Healey brit pénzügyminiszter a BBC‑nek megerősítette, hogy London már tárgyal az amerikai hatóságokkal egy esetleges exporttilalomról, és megkezdte a felkészülést a dízelkivitel leállására. Az Európai Unió nyíltan figyelmeztette Trumpot, hogy a tilalom „mindkét felet negatívan érintené”. Szakértők szerint egy amerikai exporttilalom akár 20–30 százalékos európai áremelkedést is okozhatna, különösen a téli hónapokban, amikor a dízel iránti kereslet hagyományosan magas.