Hetven év után megszületett az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt - jelentette be Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök vasárnap Szabadkán.

A miniszterelnök részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett vasárnapi megemlékezésen Szabadkán, a Zentai úti temetőben. Ez volt az első alkalom, hogy a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. Az eseményen felavatták azt az új szobrot is, amelyet az egy éve ellopott Vergődő madár emlékmű helyén állítottak fel. A szobor annak a 852, Szabadkáról és környékéről elhurcolt, főleg magyar, horvát és német embernek állít emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki.

Maglai Jenő szabadkai polgármester a szabadkai magyar közösség emlékhelyén az elmúlt egy évre emlékeztetett, amelynek során a meggyalázott emlékmű csonkán állt az agyaggödörben. „Nehéz pillanatok voltak ezek, de megmutatkozott: csak az a közösség ítéltetett leépülésre, amely feladja a küzdelmet. Egy év nem hosszú idő, de nem is rövid; biztos vagyok abban, hogy a jelenlevők ma egészen mást látnak és gondolnak jövőnkről, az emlékhelyről, önmegbecsülésükről. Ez a közösség műve, a vajdasági magyarság szívósságának műve” – fogalmazott Maglai Jenő, majd leszögezte, mindenkinek le kell vonnia a következtetést az elmúlt egy év tapasztalataiból: egymásban támaszt és nem ellenséget kell keresni. „Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy most történelmi pillanat részesei leszünk: most első alkalommal az ország miniszterelnöke is lerója tiszteletét az emlékműnél, s ez üzenet közösségeinknek, nemzeteinknek.”

Szabadkán 24. alkalommal hajtottak főt az ártatlanul kivégzettek tömegsírjainál a Zentai úti temető 44-es parcelláján. A szabadkai megtorlások 1944 októberének utolsó napjaiban kezdődtek, és egészen december elejéig tartottak, amikor a tömeges kivégzéseket leállították. Az áldozatokat a zentai úti temetőben hantolták el négy hatalmas tömegsírban. A kivégzettek között voltak a magyarokon kívül horvátok, baranyai németek és kisebb számban bunyevácok, illetve szerbek is. Az áldozatok száma megközelíttek a kétezret. Közülük – a Kegyeleti Bizottság odaadó munkájának köszönhetően – 978 áldozatot azonosítottak.

1944-1945 telén a Bácskába bevonuló szerb csapatok bevezették a katonai közigazgatást, és több hónapos megtorló hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó ártatlan magyar polgári lakosság ellen. Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban.