Még a Magyar Nemzetnél is felháborodással fogadták az L. Simon László által előterjesztett és hétfőn a parlamentnek benyújtott, reklámadóról szóló törvényjavaslatot.

"Eddig csak jelentős intellektuális erőfeszítéssel lehetett komolyan venni azokat a hőzöngő hazai és külföldi vádakat, amelyek szerint az Orbán-kormány valami borzasztó diktatúrát installált Magyarországon, és e rémes folyamatnak a magyar sajtószabadság is áldozatául esett" – írja Csermely Péter főszerkesztő-helyettes a lap keddi számában, hozzátéve: ezek a vádak "évek óta tekintélyes szeletét adják a közbeszédnek, ami azonban pusztán annyit jelent, hogy a balliberális véleményformálók továbbra sem hagyják, hogy a tények elhomályosítsák az éleslátásukat".

A Magyar Reklámszövetség kedden arra kérte a médiavállalkozásokat és a szakmai szervezeteket, hogy csatlakozzanak a tervezett reklámadó bevezetése elleni június 5-i tiltakozáshoz. Eddig több mint hatvan médium csatlakozott a tiltakozáshoz, köztük televíziók, rádiók, nyomtatott és online újságok. Csütörtökön 20.15 és 20.30 között televíziós csatornák elsötétítéssel, a rádiók a tiltakozás szövegének beolvasásával tiltakoznak. Június 6-án a nyomtatott sajtótermékek fehér lappal fejezik ki a reklámadó bevezetése elleni tiltakozásukat.

"Mindez azonban nem indokolja, hogy ne tegyük szóvá: a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs" – jelenti ki Csermely. "A magyar gazdaság ma lényegesen jobb állapotban van, mint volt néhány évvel ezelőtt, amikor az ilyesféle különadók kivetése valóban létkérdés lehetett. Ha akkor nem volt szükség reklámadóra, akkor ugyan mi szükség lenne rá most? Országos szintű pénzügyi kényszer nyilvánvalóan nem indokolja a bevezetését" – jegyzi meg.

"A többi lehetséges indokot nem fontos felsorolni, ugyanis lényegüktől függetlenül egytől egyig sértik a sajtószabadságot. A reklámadó pórázra veszi a médiát, s hogy a nyakörv szoros vagy laza, és a közös séta tempója lassú vagy gyors, az már csak kormányzati elhatározás kérdése lesz. A reklámadó csökkenti a média forrásait, megnehezíti a munkáját, korlátozza a hatékonyságát, akadályozza a feladatai ellátását" – olvasható írásában.

"Vajon miért van erre szükség? Jelen állás szerint a kereskedelmi televíziók fizetnék a legtöbb adót. Büntetésből, mert az emberek kereskedelmi televíziókat néznek? (...) Nos, a reklámadó az emberek (még mindig ugyanazok az emberek) hétköznapi helyzetén nem segít, médiafogyasztási szokásaikba pedig nem lehet és nem szabad államilag belematatni, az olyan, amilyen. Persze fájó lehet, hogy ezek az értetlen emberek nem a közszolgálati médiumokat részesítik előnyben, de ebben az esetben tűrni kell a tompa sajgást, és a problémát, ha ez valamiért probléma, a másik végén megpróbálni kezelni" – véli Csermely.